Túl tehetséges ahhoz, hogy boldog legyen? — A szuperintelligens felnőtt

„A boldogság tulajdonképpen nem más, mint képességeink százszázalékos kihasználása.”
(Csíkszentmihályi Mihály)

Szuperintelligensnek lenni kétségkívül nagy adomány. Másrészt különbözőség, amelynek következtében megesik, hogy eltávolodunk a többiektől, és úgy érezzük, sosem vagyunk igazán a helyünkön.

• S mi van akkor, ha a túlzott intelligencia szélsőséges érzékenységgel jár?
• Ha törékenyek leszünk és szenvedünk tőle?
• Hogyan tudhatjuk meg, szuperintelligensek vagyunk-e?
• És ha azok vagyunk, hogyan tehetjük jobbá és sikeresebbé az életünket?
• Hogyan aknázhatjuk ki az ebből fakadó lehetőségeinket?

... A Legfontosabb: „tartsák nagy becsben gyermeki énjüket, üdítő naivságukat, burjánzó kreativitásukat, felkavaró érzékenységüket, sosem lankadó kíváncsiságukat, nyüzsgő intelligenciájukat. Őrizzék ezeket a kincseket, mert ezekből lettek ilyen elszántan különböző felnőttek. Olyan felnőttek, akik sosem lesznek »nagyok«”!

A „Túl Tehetséges Ahhoz, Hogy Boldog Legyen?” című eme kiadvány segít, hogy jobban megértsük saját személyiségünket, és újra közel kerüljünk önmagunkhoz, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, és a többi ember társaságában. Egyszóval, hogy teljesebb életet élhessünk.

Jeanne Siaud-Facchin (1957) francia pszichológus párizsi és marseille-i kórházakban dolgozott, jelenleg is praktizál. A szuperintelligencia elismert szakértője, első könyve, a LEnfant surdoué a szuperintelligens gyermekek problémáival foglalkozott...