Tanúim lesztek

Erdey Kvasznay Éva (Budapest - Csepel, 1942. augusztus 17. -) művészetszervező képzőművész. 1960-ban érettségizett az ungvári magyar középiskolában, 1969-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-orosz középiskolai tanári diplomát szerzett. 1977-ben Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán rajz szakot végzett.

Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Kisgrafikusok Baráti Körének. Alapítója és tagja a Family Art/Király-Erdei-Műhely családi szellemi alkotó közösségnek, Csepeli Alkotó Fórumnak. A 70-es évek óta kiállító művész, szépirodalmi és művészeti írásait rendszeresen publikálja.

A Dunatükör művészeti, kulturális folyóirat képzőművészeti szerkesztője, a Prokop Péter-díj megalapítója. Művészeti és kulturális tevékenységéért 2005-ben Nívódíjat, 2012-ben Csepel Szolgálatáért díjat kapott.

Részlet az OLVASÓHOZ írt szavaiból:

„Meggyőződésem, hogy az alkotómunka során nem keresgéljük a témát, innen-onnan nyerjük, vesszük, netán csenjük, hanem a gondolat, amellyel foglalkozunk, betölt bennünket, és ennek vetülete, mindenkori életérzésünk képezi letétjeink lényegét, jelenik meg vásznon, papíron, kőben, fában, írásban...

Gondolataimból néhány szösszenet állt itt össze könyvvé, és az elmémben lejátszódó folyamatok néhány grafikában testet öltött darabja, amit szeretettel nyújtok át az olvasónak.”

A „Tanúim Lesztek” című eme kiadványt a Budapest Csepel Királyerdőn élő Erdei Kvasznay Éva képzőművész összegyűjtött írásai iránt érdeklődő olvasóinknak, a csepeli embereknek, az egykori számos tanítványának, az őt jól ismerő volt csepeli középiskolásoknak ajánljuk, Mezey László Miklós alábbi gondolataival:

„Összegyűjtött írásai egytől egyig vallomások önmagáról, az ungvári gyermekévekről, a családról, rokonokról, ismerősökről, művész és nem művész barátokról, a sorsát formáló tapasztalatokról, élményekről és felismerésekről, vagyis a fogékony érzékeny lélek apró rezdüléseiről és drámai megrendüléseiről.

Ilyenképpen Erdei Kvasznay Éva nagy belső titkok tudójaként vall az elmúlt évtizedekről és a közelmúltról, csupa olyan dologról, amelyek valahonnét nagyon is ismerősek az Olvasónak, és mégis ezer újdonsággal szolgálnak...

Titkai egyik legfontosabbika, hogy az élet minden megpróbáltatása és öröme az érzékeny embernek hasznára válik: valamennyi tapasztalata, élménye és a nyomukban született felismerések sora tanítás, tanulság lesz a számára.

Azokat az arcokat, eseményeket, epizódokat idézi föl kis kötetében, amelyek olyanná formálták, amilyenné lett: a szépen élni tudásának birtokosává és az önzetlen élet alázatos példaadójává.

NEM MELLESLEG IGÉNYES MŰVÉSSZÉ.”