A második szabály - In memoriam Olofsson Placid

Placid atyára emlékeznek: Beer Miklós - Csókay András - Brückner Ákos Előd - Eperjes Károly - Ézsaiás Erzsébet - Mádl Dalma - Rétvári Bence - Schmidt Mária - Sinkovits Vitay András - Süveges Gergő és még sokan mások...

ÍZELÍTŐ A TARTALOMBÓL:

Az emblematikus pap - Együtt a Gulágon - Munkatársak voltunk - Placid Atya példája - „Az én édes Hazám!” - Placid Atya csodái - A reményt sugárzó - Egy ministráns emlékei - A legdrágább kincsünk - A fogolytábor lelke - Egészségesen és betegen - A Jóisten ajándéka - Sosem panaszkodott - „Még nem halhatok meg...” - A Placid Atya jelenség - Jelképes elégtétel - Őrizd a fényt! - Placid Atyával Rómában - Az utolsó beszélgetés - Kalász és vetés - Emlékműavatás - Záróima

Olofsson Károly, szerzetesi nevén Olofsson Placid bencés szerzetespap, tanár.
Született: 1916. december 23. Rákosszentmihályon, Budapesten. Elhunyt 2017. január 15-én Budapesten.

Placid Atya egyik őse, apai ágon, Svédországból szakadt Magyarországra, még a 18. században. Édesapja, Olofsson Gusztáv, középiskolai tanár volt Budapesten, édesanyja, Reihardt Jusztina, tolnai sváb családból származott. Kisgyermekkorát Rákosszentmihályon töltötte. Az elemi iskola négy évének elvégzése után a nyolc osztályos budapesti Szent Benedek Bencés Gimnáziumba íratták be, ahol külön engedéllyel tizenhat és fél évesen érettségizett.

Érettségije után a Szent Benedek Rendjébe lépett 1933-ban. Pannonhalmán teológiát, a müncheni Lajos Miksa Egyetemen német nyelvet tanult 1935-től. Ezt követően Magyarországon magyar-német-bölcselet szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett 1939-ben. Ugyanezen évben szentelték pappá.

Egy évig káplánként működött Győrszentivánban, innen hívták be, mint tartalékos főhadnagyot tábori lelkészi szolgálatra. 1941-től tizenegy hónapig szolgált a komáromi hadikórházban. Mivel beszédeiben a közkatonákat védte egyes tisztek megengedhetetlen viselkedésével szemben, 1942-ben lefokozták és leszerelték. Ezt követően a rend soproni, majd pápai gimnáziumában tanított...

Pannonhalmán tartóztatták le 1946. június 5-én.

Néhány hétig az államvédelmi hatóság hallgatta ki, és próbált vallomást kicsikarni belőle egy nagyszabású koncepciós per megindításához, majd szovjet kihallgatók kezére adták. A szovjet katonai bíróság, koholt vádak (terrorcselekmény) alapján, a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő tíz évig tartó szabadságvesztésre ítélte, a Gulágra internálták (1946). Hamarosan itt is megtalálta életcélját: „Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rámtalált az életfeladatom.”

1955 novemberében jöhetett vissza Magyarországra. Szabadulását követően nem kapott működési engedélyt sem papként, sem pedig tanárként. Kezdetben fizikai munkás volt egy pesterzsébeti ládagyárban, majd tizenkét évig az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI-ban) dolgozott betegszállítóként, később mosodai munkásként, végül mosodavezetőként. 1969-től a Korányi szanatórium mosodájának vezetésével bízták meg, innen ment nyugdíjba 1977-ben.

Papi hivatását sokáig csak titokban gyakorolhatta...

Elismerései:

• A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1993)
• A hit pajzsa kitüntetés (2003)
• Magyar Örökség díj (2005)
• Pro Ecclesia Hungariae-díj (2006)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010)
• Magyar Becsület Rend (2016)

Záróima:

Mennyei Atyánk, a te szent fiad,
a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásával
megörvendeztetted a világot.
Ezzel valósult meg számunkra
irgalmas szereteted nagy műve, a megváltás.
Arra kérünk, hogy megváltónk édesanyja,
a boldogságos Szűz Mária közbenjárására
add meg nekünk is, hogy már itt a földön
megízleljük az örök élet boldogságát,
s életünk végén eljussunk Tehozzád.
Krisztus, a mi urunk által. Ámen!
(Olofsson Placid OSB)