Székely lovak

Hankó Béla 1943-ban Kolozsváron megjelent „Székely lovak” című tanulmányában részletes adatokat közöl a második világháború alatt Erdélyben végzett törzskönyvezési munkáról.

Kétféle típust ír le részletesen;

• a székely és
• a békási lófajtát.

Az alábbiakban a békási lófajta leírásából idézünk:

„Legelőször is a havasok apró termetű lovával foglalkozom, melynek ősi tenyészterülete a Borgói hágótól a Gyimesi szorosig terjedő hegyvidék Gyergyóbékással, mint középponttal.

A békási lófajta a hucul fajtával kétségtelenül rokon, jól kitenyésztett és egységes fajta, mely azonban nem oly zömök és sűrű testű, mint a hucul. Marmagassága általában csak 130 cm. körül van (bottal mérve). A megmért 150 példány közül csak kettőnek volt 140 cm. marmagassága...

...Sok közöttük a szíjalthátú és akad köztük zebroíd csíkozottságú példány is. Jellemző, hogy ez a fajta is hátul túlnőtt, mint valamennyi kárpáti lófajta. A túlnőttség a békási fajtának a kancáin középértékben 2 cm. Megegyezik a fajta abban is a hucul , a székely és a konyik fajtával, hogy a törzshosszúsága nagyobb, mint a marmagassága, átlagban 3 cm-rel.

A nagy törzshosszúság, a hátsó testtáj túlnőttsége, az alacsony termet és a tehénállás minden kárpáti lófajtának közös tulajdonsága...”

A kötet TARTALMA:

ELŐSZÓ - BEVEZETÉS
VISSZAPILLANTÁS

• Irodalmi áttekintés;
• A békási fajta;
• A székely lófajta;
• Békási-, hucul és székely kancák összehasonlítása;
• A békási és székely kancák testméretei;
• Testméret táblázatok;
• Tábla magyarázat;
• Táblák;

Hankó Béla (Poprád, 1886. július 5. – Toronto, 1959. november 16.) magyar zoológus, ichthiológus, ornitológus, muzeológus, egyetemi tanár, természettudományi szakíró. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Hankó”.

A „Székely Lovak” című eme kiadványt az 1943-ban megjelent tanulmányban az erdélyi lovak, lófajták, lóállomány iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amelyet Dr. Hankó Béla a határrevízió után röviden így jellemzett:

„Erdély lótenyésztése, ez ősmagyar föld visszacsatolása idején hihetetlenül züllött, a lóállománya pedig rendkívül kevert, leromlott és kicsi volt. Az állam a bajon ideiglenes intézkedésekkel azonban segített, de a végleges rendbehozatalhoz idő kell, mindenek előtt az anyag ismerete. Ezt a munkát iparkodtam most részben elvégezni.”
(Kolozsvár, 1942. október 17.)