Snagovi jegyzetek - CD-ROM melléklettel — Gondolatok, emlékezések 1956-1957

NAGY IMRE szóban forgó jegyzetlapjait Rainer M. János a mártír miniszterelnökről írott biográfiájában már összegezte.

A forradalom és a szabadságharc jellegével kapcsolatban állítja:

„Nagy Imre egyetlen alkalommal sem adta az októberi események olyan meghatározását, amelyhez azután mindvégig ragaszkodott volna.”

Egy bekezdéssel lejjebb azonban azt írja:

„…október lényegét Nagy Imre a nemzeti függetlenség kivívásában látta. Ennek megfelelően leggyakrabban a »nemzeti felszabadító forradalom« kifejezést használta.”

A snagovi kéziratot tanulmányozva bátran állíthatom – mondta Sipos József –, hogy Rainer M. János mindkét állítása igaz, de szerintem ebből az következik, hogy a mártír miniszterelnök elsősorban nemzetinek és felszabadítónak tekintette a forradalmat.

- Mit értett ezen?

Nagy Imrének meggyőződése volt:
„A népek és országok a szocializmust is csak úgy hajlandók elfogadni, ha az biztosítja vagy meghozza a nemzeti függetlenségüket, szuverenitásukat, egyenjogúságukat. A magyar tragédiának az a lényege, hogy a szocializmus és a nemzeti függetlenség eszméje szembekerült egymással. A magyar felkelés alapvető értelme az volt, hogy megkeresse és megtalálja ennek az ellentétnek a megszüntetését, és megteremtse a kellő egységet és összhangot.”

Lesújtó volt a véleménye Nagy Imrének a kelet- és közép-európai szocialista országok katonai együttműködését biztosító 1955-ös Varsói Szerződésről is.

Azt írta:
„A proletár internacionalizmus ürügye alatt, a száz év előtti Szent Szövetséghez hasonlóan, amelynek az orosz cárizmus, »Európa zsandárja« volt a fő ereje és irányítója, most a szocialista országokból egy sajátos Szocialista Szent Szövetséget hoztak létre, amelynek fő ereje és irányítója Moszkva.”

Ezt a bátor állítást olvasva jobban megértjük, hogy 1956. október 31 - én miért egyezett bele Nagy Imre olyan gyorsan abba, hogy Magyarország kilépjen a Varsói Szerződésből.

A miniszterelnök azzal is foglalkozott, hogy a forradalom után „a szomszédos országok sajtója – ostoba módon – mind több teret és hangot ad (…) a területi, a kisebbségi, a nemzeti kérdésnek, a békemissziós nézetek elleni harc címén”.

„Kádár vetette fel és dobta be a kérdést – írja Nagy Imre –, aztán felkapták és most mind hangosabban foglalkoznak vele.”

A valóság az, hogy a forradalmi napokban „ez a kérdés nem merült fel, s ilyen követelés nem hangzott el”.

Majd így fogalmaz:
„…csak utánuk próbálják ijesztésül felhasználni, hogy mi következett volna, ha fegyveres erővel nem fojtják el a felkelést Magyarországon. Tehát a magyar revizionizmus nem a felkelt néptömegek részéről vetődött fel, hanem a felkelést leverő erők vetették fel.”

Ezzel Kádárt és a szomszédos országok kommunista vezetőit is elítélte.

A „SNAGOVI JEGYZETEK” című ezen kiadványt a mártír miniszterelnök gondolatai és emlékezései iránt érdeklődő, azokat remélhetőleg tovább is gondoló és megfelelő konklúziókat levonó olvasóink figyelmébe ajánljuk.