Segítség, ember! — Ne csak szívvel, ésszel szeress!

- Mi történne, ha az állatok beszélni tudnának?

Alighanem jól megmondanák a véleményüket rólunk, emberekről.

Ebben a könyvben negyvenöt állat beszél, morog, kacag, kiabál, és bizony csak kevesen dicsérik az embert.

• Miért is tennék?
• Ugyan miért rajongana egy béka azért a vigyori gyerekért, aki befőttesüvegbe zárja?
• Vagy miért integetne bájosan a fóka annak a kétlábúnak, aki fegyvert fog rá?
• És vajon ki ne lenne ideges a farkas helyében, mikor mindig a szemére vetik, hogy megette Piroskát meg a nagymamát?

Semmi kétség: nehéz az állatok élete, és ezen egyedül az ember segíthet. Mégpedig azzal, hogy szereti őket.

De nemcsak a szívével, hanem az eszével is. Már ha van neki.

Vigyázat! Állati Szövegek!

Részlet a felújított, hatodik kiadásból (2019):

Tisztelt Rendőrség!
Én, Sün Dini vádat emelek néhány, mondom néhány ember nevű állat, illetve élőlény ellen! Már bocsánat!
Levelem címzem a rendőrségen kívül
az ENSZ Állami Jogok Bizottságának, ha van olyan,
az Országos Sünvédelmi Hivatalnak, ha van olyan,
és minden tisztességes, állatvédő embernek!
Ha van olyan.

Védjenek meg, vagy fogjuk magunkat, aztán úgy kihalunk, mint a dinoszaurusz meg a mamut!...

Na jó..., Nem sírok. Bocsánat!
Na, szóval kérem ott kezdem, hogy társaimmal együtt nyugodtan éldegéltünk a nagymarosi Latorvölgyben. Nem szurkáltuk egymást, mint egyesek, akik tüskék nélkül is ezt csinálják. Sőt, még a szomszédainkkal - gyíkokkal, békával, vakondokkal - is békében éltünk.

Már amennyire békében lehet élni ilyen nehéz időkben...

Igaz, ami igaz, még nálunk állatoknál sem történt meg a teljes leszerelés. Hiszen van tüskénk, karmunk, fogunk. Már akinek! De annyit mi is tudunk, hogy a fegyver nem arra való, hogy támadjunk, hanem, hogy védekezzünk.

Hoppá! Most újat mondtam ugye? (...)