Salvador Dali - Egy zseni naplója

Salvador Dalí (katalán nevén Salvador Dalí i Domènech) (Figueres, 1904. május 11. – Figueres, 1989. január 23.) katalán–spanyol festőművész.

A modern művészet sajátos személyisége volt. A szürrealista alkotásmód magas esztétikai szintre emelésével egyszerre nyitott és tetőzött be egy korszakot.

Ennek az „Egy Zseni Naplója” című kötetnek a bevezetőjében Michel Déon francia akadémikus egyebek között azt írja, hogy ez a napló „emlékmű, amelyet Salvador Dali önnön dicsőségére emel. Szerénységet hiába is keresnénk benne, annál megkapóbb az őszintesége.”

Nos, nehéz volna ennél rövidebben és pontosabban összefoglalni e könyv lényegét. Zsenialitásának ugyanis ​szédítően tudatában van. Úgy tűnik, ebből a lelkében gyökerező meggyőződésből merít leginkább erőt. Hitte és számtalanszor kinyilatkoztatta, hogy a szülei azért keresztelték Salvadornak, mert ő hivatott megmenteni az absztrakt művészet, az akadémikus szürrealizmus, a dadaizmus, egyáltalán minden anarchista „izmus” által fenyegetett modern festészetet.

Naplóját olvasva rádöbbenünk arra is, hogy mennyi munka, mennyi ötlet és micsoda ravaszság kellett ahhoz, hogy a világ mindezeket el is higgye neki.

Ez a napló tehát emlékmű, amelyet Salvador Dali önnön dicsőségére emelt… A szerző pimasz szemérmetlenséggel, féktelen humorral, sziporkázó játékossággal vesézi ki önmagát. Amiként a titkos élete, úgy az „Egy zseni naplója” is „tisztelgés a hagyomány, a katolicizmus és a monarchia dicsősége előtt”...

Tegyük még hozzá, hogy az „Egy zseni naplója” igazi író műve. Dalinak különös tehetsége volt a képalkotáshoz, tömören, erőteljesen fogalmazott. Szóhasználatát is ugyanaz a villódzás, barokkos, reneszánsz gazdagság jellemezte, akár a festményeit.

(„Csak a helyesírást javítottuk, mert Dali minden nyelven – katalánul, spanyolul, franciául vagy angolul – egész egyszerűen fonetikusan írt, egyébként azonban mindent érintetlenül hagytunk: paráznaságát, verbalizmusát, rögeszméit.”)

Elsőrangú dokumentum ez a kötet egy nagyon jelentős, forradalmi festőről, egy sziporkázóan termékeny szellemről, aki két kézzel szórta a csodákat. Akik kedvelik a művészeteket meg az erős érzeteket, mint például a pszichiáterek, nagy élvezettel fogják forgatni. Egy olyan emberről olvashatnak benne, aki többek között pl. így írt magáról:

„... Köztem és egy őrült közt az az egyetlen különbség, hogy én nem vagyok őrült!...”