Pilicke meséi — Bálint Mariann illusztrációival

Póda Erzsébet mesekönyve már egy egész évtizede porosodott az írónő asztalfiókjában, amikor a Lilium Aurum végre kiadta az Erőszakmentes mesék sorozat díszes darabjaként.

A „Pilicke meséi” leginkább a 8-10 éves korosztályt célozza meg, de a gyermeklelkű felnőtteknek is kellemes kikapcsolódást nyújthat.

Elsősorban a külcsínről ejtenék pár szót, mivelhogy az írónő új könyve (2009) különösen tetszetősre sikeredett. Már a keménytáblás borító is megteszi a maga pozitív hatását, az i-re a pontot azonban Bálint Mariann gyönyörű borítóterve és illusztrációi teszik fel.

A belbecsről: Pilicke, a Színiából származó szinkopp kismanó valahogy az emberek világába keveredik, ahol szerencsére jó kezekbe kerül, és így nem is esik különösebb baja (az első számú narrátor, azaz maga az írónő veszi gondjaiba).

A könyv alapját az adja, hogy Pilicke három napot tölt el az emberek világában, ahol egyre szorosabb barátságot köt a narrátorral, akivel közben állandóan mesélnek egymásnak...

A könyv szerkezete egyszerűen zseniális: miközben „Pilicke meséi” is egy-egy színes, érdekes világba engednek betekintést, az egyes történetek közt ott van kohéziós erőnek a háttér, azaz a manó és az ember egyre szorosabbá váló barátsága.

A szinkopp teremtmény történeteibe pedig belekeverednek a narrátor meséi is, melyeket Pilickének mesél, sőt, harmadik elbeszélőnek pár oldal erejéig feltűnik egy titokzatos keresztanya is.

A 93 oldalba foglalt nyolc (és néhány kiegészítő-, a tartalomjegyzékben nem szereplő) mese közül a két legkimagaslóbb talán az „Alabár és Margaréta”, illetve a „Színia története”.

Ez utóbbi egyébként – akarva-akaratlanul – az ideológiaharc, a kommunizmus vagy épp a rasszizmus elleni példabeszéd is lehetne, egészen kis gyerekeknek szóló, kedves mesébe bújtatva.

A könyv végét az írónő nyitva hagyta, és nagyon remélhető, hogy megkapjuk a folytatását is ennek a nagyszerű, időtálló, gyönyörű mesekönyvnek.

„Megérte rá tíz évet várni: köröket ver a Lilium Aurum egyéb kiadványaira. Szükség van az ilyen mesekönyvekre. Kérünk hát még, még, még!”