Pán népe és más nyugat-indiai históriák

Szerzője Henry St. Clair Whitehead (1882–1932) amerikai állampolgár, horror és fantasy fikciók, novellák írója. 1904-ben diplomázott a Harvard Egyetemen (abban az osztályban, mint Franklin D. Roosevelt). Fiatalemberként a 20. század első évtizedében aktív és világi életet élt, focizott a Harvard Egyetemen, reformdemokrata újságot szerkesztett Port Chesterben, New Yorkban, és az AAU atlétika biztosaként szolgált... 1912-ben diakónussá szentelték az Episcopal Church-ben. 1912 és 1913 között papként dolgozott a Connecticut állambeli Torringtonban. 1913 és 1917 között a Christ's Church rektora volt. 1918-tól 1919-ig a New York-i Szűz Mária-templom gyermekpásztora volt...

A XX. század első fele az amerikai fantasztikus irodalom aranykora volt, s ennek zászlóshajója a Weird Tales: ide írt többek közt H. P. Lovecraft, Robert E. Howard, August Derleth, Catherine L. Moore, Seabury Quinn, Clark Ashton Smith és Robert Bloch.

A XX. század első évtizedeiben az Egyesült Államok irodalmi tömegkultúrájának jellegzetes terméke volt, az előállításához használt gyenge minőségű papír alapanyagáról elnevezett „pulp”, azaz olcsó, rikító borítójú szórakoztató magazin.

Sorozatunkban szeretnénk bemutatni az - erre érdemes - ismeretlen szerzők írásait, valamint az ismert kedvencek még meg nem jelent egyes műveit.

Weird Tales, s vele a korai klasszikus amerikai fantasztikus irodalom és fantasy - nálunk még sajnálatosan sokszor az ismeretlenség homályában lapuló - szerzőinek bemutatása során talán a legnagyobb adósságot törlesztjük Henry S. Whitehead munkásságának közzétételével.

Megkockáztatható az az állítás, hogy eme kötet szerzője egyike lesz azoknak, akik - nem csekély képzavarral - a klasszikus Weird Tales generáció tagjai közül elsőként fognak „révbe érni” a magas irodalom parnasszusán. Szókincse és műveltsége többszöröse az átlagos fantasy szerzőkének. Történetei „irodalmibb” igénnyel íródtak.

Ő volt ama szerzők egyike, aki a feketék hiedelemvilágát bevitte a szórakoztató irodalomba, ahol majd később vudu összefoglaló névvel a hit-hiedelem rendszer jelentős karriert futott be. Szakértőjévé vált a karibi néger folklórnak. Érzékeltette a karibi szigeteken töltött tapasztalatai alapján, hogy ez a hiedelemvilág az afrikai eredetű lakosság számára ugyanolyan fontos, mint a fehéreknek a saját vallásuk.

Ki kell emelni filológiai szempontból a „Hétszer körbetekert hóhércsomó” című novellát, amely nem más, mint az 1927-ben megjelent „Nyugat-India fényei” újrahangszerelése...

Eme kötet indította útjára Whitehead életművének magyar fordítását, kezdve a Canevin történetekkel...

Részlet a „Pán népe” című novellából:

Én, Gerald Canevin, Santa Cruzból, leereszkedtem 1326 létrafokot Saona szigetének óriás kürtőjébe, megcsodáltam a trópusi sziget hatalmas földalatti katedrálisát, és reszkettem a kecske szarvainak fenyegetésétől. Hogy ez a sziget a mai napig szinte felderítetlen, az jelentette számomra az egyik legfőbb vonzerejét. Az általa tett felfedezés nyomán Grosvenor ma a világ egyik leggazdagabb embere. Saját maga mesélte el nekem azt a hihetetlen történetet, ami itt következik...

Tartalom:

• Armand Dubois esete;
• Pán népe;
• Egy isten elmúlása;
• A fa-ember;
• Mrs. Lorriquer;
• A Ravel pavane;

Whitehead, a nyugat-indiai rejtelmek krónikása, avagy a Kiadó utószava.