Nevetséges szerelmek

Milan Kundera (Brno, Csehszlovákia, 1929. – Párizs, 2023.) 1993-tól már csak francia nyelven publikáló cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista. Jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, így a bukás után ő sem kerülhette el a sorsát. Kizárták a pártból, elbocsátották állásából, és általában eltiltották a tanítástól is. Természetesen nem is publikálhatott.

1975-ben Franciaországba emigrált, ahol a rennes-i egyetem vendégprofesszora lett. 1979-ben az egyik regénye miatt megfosztották cseh állampolgárságától. 1981 óta francia állampolgár. Feleségével, Vera Hrabankovával élt Párizsban... 2019-ben visszakapta a cseh állampolgárságot. Az irodalomba először költőként és drámaíróként lépett be, de végül elsősorban regényíróként és esszéistaként vált világszerte ismertté. Szövegei (különösen „A lét elviselhetetlen könnyűsége”, a „Halhatatlanság” és „A tréfa”) a világ leggyakrabban fordított cseh művei közé tartoznak...

Az első „Nevetséges szerelmek” kötet 1958-ban íródott és az „Én, a búbánatos Isten” címet viselte.

„Akkoriban a »Kulcstulajdonosok« című drámán dolgoztam-gyötrődtem, és a munka szünetében, pihenésképpen; kikapcsolódás gyanánt írtam meg életem első elbeszélését – könnyedén, élvezettel. Csak később, kellő távlatból visszatekintve eszméltem rá, hogy... ebben a műben leltem meg először önmagamat, találtam rá hangnememre, sajátságos, a világtól és saját életemtől való ironikus távolságtartásra. Ekkor lett belőlem regényíró...”

A „Nevetséges szerelmek” című elbeszélésciklus további írásai 1958 és 1963 között születtek és jelentek meg – folytatásban, összesen három füzetben. 1970 elején a három füzetet egy kötetben is kiadták. Ezt a kiadást dolgozta át, komponálta újra a szerző az ugyancsak 1970-es francia, majd az 1991-es cseh kiadás számára. Most (2015) az író által véglegesnek és hitelesnek tekintett változatot veheti kézbe a magyar olvasó.

A kötet novellái az író korai korszakából valók, s az egyéni-emberi problémák - mint például a szerelem - kapnak bennük hangot. A hét történet közül néhányat egy-egy értelmiségi férfi (orvos, író, tanár stb.) mond el.

• Pl. a Senki sem fog nevetni-ben a főhős egy kényelmetlen megbízatás alól hazugságsorozattal akar kibújni, melybe a szerelmét is belerántja, majd el is veszíti miatta.
• Az Örök várakozás aranyalmájá-ban a 42 éves Martin vív harcot a biológia és az idő törvényeivel: önbizalmát a lányok sorozatos szédítgetésével próbálja erősíteni.
• A legjobb elbeszélésben, a Hamis autóstop-ban egy nyaralni induló fiatal szerelmespár furcsa szerepjátékra vállalkozik. A szelíd szerelmes lány az autóstoppal utazó félprostituált, a gyengéd fiú pedig az erőszakos, heves férfi szerepét ölti magára. A szerepvállalás azonban túl jól sikerül: a játék lélektani hatása a fiatalok számára is döbbenetes...

Az elbeszélések alaphangja humoros, könnyed, mondanivalója elgondolkodtató. Az író nem mondja ki, az olvasóra bízza a végső felismerést: a szerelem nem nevetség, szélhámosság tárgya.

Néhány elbeszélés az ötvenes éveknek a magánélet területére is kiható túlkapásait is ironizálja.

A „Nevetséges Szerelmek” című eme kiadványt a szerelem témaköre, a humor eszközével is érzékeltetett ironikus társadalomkritika iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.