A Szentírás ANTIKVÁR

Akinek ​várakozását, hogy komoly Szentírásról szóló művet tart a kezében, nem oszlatja el a borító karikatúrája, az olvassa el a fülszöveget és a fordító előszavát. Most nem a Szent Bibliáról, hanem egy irodalmi műről van szó. És az irodalom egészen másról szól, mint a teológia. Cavanna Szentírásában gyakran alkalmazott írói eszköz a túlzás, a csúsztatás, esetenként a szándékos félremagyarázás.

A Biblia ismerői bizonyára észrevesznek majd kisebb-nagyobb pontatlanságokat, tévedéseket, anakronizmusokat. Aki nem felszabadultan kacagva, hanem komor arccal hibákra vadászva lapozgatja, az pár sor után be is fogja csukni a könyvet, és nem lesz része abban a szórakoztatásban, amelyet Cavanna tagadhatatlanul szellemes írása nyújt. Műve a Biblia merész, frivol, sőt, alkalmanként durván mulattató, szentségtörő, de elgondolkodtató paródiája.

Az első részben Isten kalandjai címmel a Teremtés könyvének ironikus változatát olvashatjuk József történetééig. Az Újszövetség, vagyis A kis Jézus kalandjai sztorija az evangélium alapján a keresztre feszítésnél ér véget, bár Cavannánál Czirénei Simon az áldozat. A szerző kifigurázza a Biblia jól ismert, magasztos alakjait, de nem kíméli a rabbinikus hagyományokban gyökerező, tudálékos gondolkodásmódot és a kereszténységben általánosan elterjedt tévhiteket, babonákat sem.

Néha a Szentírás régies fordulatai (a fordító Károli bibliaszövegét vette alapul) nyújtanak humorforrást, máskor a modern kor marketingszemléletének beemelése a szereplők motivációjába és az ördög ügyvédjeként megkérdőjelezett dogmák.

A könyv lapjairól korunk minden iránt kétkedő, és a leginkább önmagát komolyan nem vevő attitűdje köszön ránk.