Ábrakadabra

Galla Miklós (Budapest, 1959. május 18. –) magyar humorista, zenész, a Holló Színház vezetője, a L’art pour l’art Társulat egykori tagja. A GM49 együttes zene- és szövegszerzője, valamint frontembere volt. Napjainkban folytatódik a zeneszínpadi jelenléte a GM több mint 49 formáció által...

Hetet-havat, ​tücsköt-bogarat összehord... Nyelvi poénok tömkelege szerepel ebben a kötetben, például amikor két nagy, holland festőről van szó, ezt írja: „Két tudás egy csárdában.”

Még egy példa: furfangos rajz = grafi fi ka.

Az ilyesfajta leleményeknek se szeri, se száma. A szerző megfricskázza a komoly művészettörténészeket, amikor saját magát idomista, vibrista, napista, csíkista vagy téglalapista alkotónak nevezi.

Fokozza az iróniát a csőizmus, a napizmus és a körbejárizmus emlegetése. A nevettetés érdekében szóba kerül a krákogás, Csizmás Kandúr, a vonalkód és a csempe.

De a humor nem áll meg a szövegek szintjén. A festményekbe is jócskán jutott belőle. Legtöbbjük derűt, optimizmust áraszt; jó rájuk nézni. Nem kell érteni a festészethez!!! Elég megtekinteni egy képet, s máris érezzük a kompozícióból áradó harmóniát. Tehát, ha megígérik, hogy nem ijednek meg, leírjuk, hogy a képeknek esztétikai értékük is van. A legtöbb festmény – megint ne pánikoljon senki – a geometrikus absztrakt műfajába tartozik.

Festéklocsolásról szó sincs, épeszűen megtervezett remekeket látunk. De a művek mindenekelőtt játékosak és játékosak. („Azért írtuk kétszer, mert nem győzzük elégszer hangsúlyozni”.)

Három: játékosak a színek, a formák és az elrendezések. Galla játszik, amikor színpadon és tévében szerepel; játszik, amikor zenét szerez és dalszöveget ír; hát persze, hogy játszik akkor is, amikor fest...

Az „Ábrakadabra” című eme kötettel „paródiát tart kezében az Olvasó. Mégpedig a művészeti albumok paródiáját. Ilyen még nem volt! Galla Miklóst elsősorban humoristaként ismeri a közönség. Logikus, hogy a festményeit kísérő szövegeket is bő humorral írta meg...”