Nagy Imre - Egy 20. századi magyar sors a grafológia tükrében

A magyar nemzet emlékezetében meglehetősen ellentmondásos kép él Nagy Imréről, e különös és tragikus pályát befutott politikusról.

• Ki volt valójában?
• Hős vagy áldozat?
• Karrierista politikus, vagy közösségi eszmékért lelkesedő ember?
• Kényszerhelyzetbe kerülve tehetetlenül veszítette el az életben maradás lehetőségét, vagy önmagát vállalva, erkölcsi megfontolásból választotta a halált?

A grafológia feladata, hogy egy ember személyiségének legmélyebb rétegeit tárja fel a kézírás jellemző jegyeinek segítségével. A kézírásvizsgálat különlegességét az adja, hogy a már nem élő személyeket is élőként tudja vizsgálni - a fennmaradt kézírásaik alapján. Az írásképbe rögzített üzenetet kell elolvasnunk, a grafológusnak kell a - talán el sem hangzott, személyes - vallomást rekonstruálni, és tisztán megszólaltatni az utókor számára.

Ez a Nagy Imre 1916-1957 közötti - 41 évet átfogó - kézírásain alapuló tanulmány talán közelebb visz annak a kérdésnek eldöntéséhez, hogy hős volt, vagy áruló?

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

• A grafológiai elemzés etikája és alapelvei;
• A grafológiai kutatás alapja: 41 évnyi kézírás;
• Ifjúkori írások;
• Személyiségváltozások 1930-1944 között;
• Itthon, 1944-1956 között;
• 1956-tól a haláláig: a férfivá és felnőtté válás belső útja;

Bibliográfia;
A kötetben található írásminták;

A „Nagy Imre - Egy 20. Századi Magyar Sors a Grafológia Tükrében” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a grafológia segítségével végig kívánják követni az első világháború olasz frontjára érkező 19 éves Nagy Imre testvéreinek írt levelétől a halálos ítélet fenyegetésével szembenéző „Öreg” 1957-es kihallgatási jegyzőkönyvének aláírásáig az elmúlt század nagy magyar alakjának sorsát, életeseményeit, személyiségének a fejlődését.