Mohamed élete és az iszlám születése

Mohamed próféta (Mekka, 570 – Medina, 632. június 8.) az iszlám vallás legfőbb prófétája.

Fellépése korszakalkotó esemény az arabok és a világ történelmében: az általa alapított iszlám az évszázadok folyamán világvallássá fejlődött, melynek több mint 1,8 milliárd híve vallja, hogy „egy az Isten, és Mohamed az ő prófétája”.

Az iszlámban Isten küldöttjének (raszúl Alláh) és a próféták pecsétjének, azaz az utolsó prófétának tekintik, aki az Ó- és Újszövetség után tolmácsolta az emberiség számára Isten üzenetét, a Koránt. A fellépése azonban nemcsak vallási szempontból rendkívüli, birodalomalapítóként is számon tartjuk: a halála előtti tíz évben sikerült egyesítenie az addig széttagolt arábiai törzseket, akiket ő és utódai, a kalifák állammá szerveztek.

A kalifák az új vallás nevében sikeres hódító hadjáratokat vezettek, és óriási területeket uraltak Ázsiában, Afrikában és Európában is.

Edward Gibbon (1737-1794) angol történetíró nagy történelmi műve több mint két évszázaddal a halála után is óriási népszerűségnek örvend a nyugati országokban. Népszerűségének oka az események mélyére és mögé látó kifinomult kritikai szemlélete.

Jelen kötet Mohamed fellépéséről és az iszlám kialakulásáról szól, a főművét képező kb. 4000 oldalból. A tervezett 2. kötet várhatóan az iszlám hódításával és a kalifák uralmával foglalkozik...

A kötet TARTALMA:

• Arábiának és lakosainak leírása;
• Mohamed születése, jelleme és tanítása;
• Igét hirdet Mekkában;
• Menekülése Medinába;
• Vallását karddal terjeszti;
• Az arabok önkéntes vagy kikényszerített behódolása;
• Halála és utódai;
• Ali és leszármazottainak jogigényei és sorsa;

Óvári Csaba: A fordító utószava