Mindentudó Dongó — Maros menti népmesék

Nagy Olga Maros menti mesegyűjtéséből adta ki az udvarhelyi Erdélyi Pegazus Könyvkiadó a „Mindentudó Dongó” című könyvet. Eddig (2004) nem közölt anyagról van szó – annak a kétezer mesének része, amelynek zöme nem látott napvilágot.

A mezőbándi Kapás Gyuritól 7, a marosszentkirályi Pocó Mihálytól 4, Ádám Ferenctől 2 mese olvasható e kiadványban.

Mindhárom mesemondóra jellemző a tömör, pergő cselekményvezetés.

Kapás Gyuri munkatársainak mesélt késő ősztől tavaszig az építőtelepen esténként, meséit 1967-ben rögzítette magnószalagra Nagy Olga. E meséknek érdekesekké, egyfajta kalandos történetekké kellett válniok. Ennek szellemében a mesemondók meséiket nyújtják, toldják-foldják, hogy minél kalandosabb történetekké váljanak – állapította meg a gyűjtő. Ugyanis alkalmazkodniuk kellett az őket hallgató közönség ízléséhez, elvárásaihoz is.

Azonban a híres tolvajról, az ördögöt is becsapó szegény emberről, Rebeka irigy testvéreiről, a szerencsés Dádelinről szóló történetek igencsak bővelkednek kalandokban. A kötet címadó meséjének szerencsét próbáló hőse, vagy például a tolvajokkal vetélkedő lány története is mondhatni már történetté vált, a mesei elemek nem mindig uralkodóak.

Marosszentkirályról két mesemondó válogatott meséi kaptak helyet e kötetben. Pocó Mihály a csodát tevő, nagyerős Zöld királyfiról, a királylányokat a sárkányoktól megszabadító keresztfiúról, Piros király vitézzé váló lányáról, Ádám Ferenc Mirkó vitéz kalandjairól és a misemondó kakas megszerzéséről mesélt.

Nagy Olga 1968–69-ben gyűjtötte ezeket a meséket.

Bár mindhárom cigány mesemondó stílusa, a mesélés módja különböző, mégsem a sajátos, a cigányok hiedelemvilágából ismert helyzetek, szereplők jellemzőek a meséikre.

A borítón az udvarhelyi Péter Katalin rajzai láthatók.