Magyarország egy erdélyi szemével

Részlet a kötetből:

„1960. augusztus 30-án érkeztem Budapestre, a Nyugati pályaudvarra, egy zsák könyvvel, egy bőrönd ruhával, és egy kiskorú gyerekkel Erdélyből. Elszántan arra, hogy a hátralévő éveket Budapesten fogom leélni.

Családi okokból döntöttem így. Ebben az időszakban nem lehetett könnyedén Magyarországra települni. Én ezt egy formális házasság révén oldottam meg...

A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

• Megérkezés Magyarországra;
• Első benyomások;
• Itt lelkesedni nem szabad;
• Ki az a II. Rákóczi Ferenc?
• Rongyrázás, pazarlás;
• Nem szeretik az erdélyit;
• Mindegy, csak ne legyen magyar;
• Majmolás;
• Nyelvtudás, oktatás;
• A magyar nyelv Magyarországon;
• Tegeződés;
• Humor, műveletlenség;
• Népművészet;
• Magyar konyha;
• Magyarországi magyar nők;
• Hazafiság, nemzeti érzés;
• Hej, Szent István, Szent István;
• Emlékeim a munkásőrséggel;
• Unitárius vallás;
• Azt a szót, hogy zsidó, soha se ejtsd ki a szádon;
• Fogjuk meg és vigyétek;
• Lehet a zavarosban halászni;
• Vissza lehet jönni;
• Erdélyieknek;
• Gondolkozzunk;

A „Magyarország Egy Erdélyi Szemével” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akiket a fenti tartalom szerint érdekel egy erdélyi jó szándéktól vezéreltetett, rólunk alkotott véleménye, okulva belőle azt át és továbbgondolják, tanulságait levonják, remélve a kötet alábbi záró gondolatainak teljesülését:

„Én reménykedem, hogy mindaz a rossz élmény, amit Magyarországra való településem után tapasztaltam megváltozik, és a 2002-ben alakult és alakuló civil közösségek... hatni fognak az egész társadalomra, és előbb-utóbb szeretőbb közegben fogunk élni...”