Magyar népművészet - ANTIKVÁR

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!

Népművészet minden olyan műalkotás, amelyeket a hagyományos paraszti társadalom, illetve a törzsi társadalmak természeti népei hoztak létre. A magyar népművészetbe tartozik a művészet minden formája, amely a magyar népi kultúra keretében létesült. Tágabb értelemben valamennyi népművészeti ágazat ide tartozik (népköltészet, népzene, néptánc, díszítőművészet, népviselet stb.); szűkebb értelemben csak a tárgyak művészi megformálása.

Megnyilvánulásai részben alakító vagy építő munka nyomán keletkeztek, mint a templom vagy a lakóház külső és belső részletei, a bútorzat, az épített emlék­jelek, a lakóház részletei, a ruházat típusai, a kéziszerszámok, edények, zeneszerek, dísztárgyak és játékok alapformái; ré­szint pedig díszítő jellegűek, mint az előbbieken alkalmazott festett, faragott, mintázott, vésett, illetőleg szövött, varrott, kötött és hímzett díszítmények...

Tájanként változatosak, de mögöttük a munkának és a közösségi életnek hasonló hagyományos törvényei húzódnak meg. A nemzedékről nemzedékre szálló formák a sok ismétlés folytán rendkívül kiteljesedtek, megértek..

Mialatt a múlt században, illetve a századfordulón Magyarországon ipartelepek, a Duna fölött vashidak, szerte az országban vasutak épültek, Budapest nagyvárossá fejlődött, és festők, szobrászok Münchenből, Párizsból, Bécsből kapott inspirációkhoz kapcsolódva próbáltak a kor kifejezési formáival nemzeti művészetet teremteni, ugyanebben az időben, ugyanebben az országban a több ezer parasztfalu népe sajátos, erőteljes helyi ízlés szerint épített szép használati tárgyakból önálló művészi világot létesített.

A paraszti művészetnek ez a virágzása még közel van: egyes tanúi köztünk élnek, megtalálhatók, fellelhetők máig élő maradványai is. A jelen és a közelmúlt gyors és mély változásai azonban már távolabbra vitték, történeti távlatba állították azt a paraszti világot, amely ennek a művészetnek kerete és éltetője volt.

Ez a kor, úgy tetszik, kedvez a tudományos rendszerezésnek és megértésnek. Több mint száz év gyűjtő-kutató munkája eredményeképpen a népművészet legjelentősebb emlékei múzeumokban áttekinthetők.

Az előttünk járó etnográfusgenerációk a kortárs parasztokat vizsgálták. Számukra magától értetődő, természetes volt, hogy saját társadalmuk egyik legnagyobb összetevője a parasztság. Minekünk ez már nem természetes, és jórészt elvesztettük a közvetlen megfigyelés lehetőségeit. A távolság, a jelen körülményei már távolabbra viszi tőlünk ezt a falusi művészetet. De ne feledjük, ismerjük meg arányait, jelentőségét és összefüggéseit, ápoljuk népművészeti hagyományainkat!...