Kamasztükör — Szántó Erika beszélgetései

Tegnap még az ölünkbe kuporodtak, ha valami baj érte őket, ma magukra csukják az ajtót. Többségük - remélhetőleg csak időlegesen - elzárja előlünk a gondolatait és az érzéseit is. Kamaszok.

• Tizenhárom-tizennyolc évesek mit gondolnak magukról, a világról, a felnőttekről?
• Hogy látják az iskolát, a tanáraikat, a szüleiket, a társadalmat, amely körülveszi őket?
• Mit látnak, ha képletesen vagy valóságosan tükörbe néznek?
• Mitől félnek, minek örülnek, mitől gurulnak dühbe, miből táplálkoznak az indulataik?
• Miből táplálkozik a haragjuk?

Kérdések özöne. Tudományos vizsgálatok tömege foglalkozik velük, de ritkán kérdezik meg, faggatják őket.

• Vagy nincs is igazán merszünk a közelükbe menni? Pedig tegnap még hallgattak ránk, megtették, ha kértünk valamit...
• Mi van a fejükben, a szívükben?

Abban reménykedtem, hogy amit nem tárnak fel a felnőttek hivatalos képviselőinek, tanárnak, szülőnek, közeli családtagnak vagy ismerősnek, azt elmondják majd nekem. Alanyaim különböző szociológiai élethelyzetben lévő kamaszok. A véletlen hoz össze velük. Jómódban kamaszodók, és majdnem hátrányos helyzetűek közül is akadnak beszélgetőtársaim, de elit iskola diákjával is ülünk egymással szemben, megszólítok olyan gyereket is, aki kiváló képességeket mutat fel valamiben. Valamennyien városi gimnazisták.

• Ez az igazi esélyteleneket már eleve kizárja? Biztosan.
• Ők a jövő középosztálya? Talán.

Nincsenek elméleti megállapításaim, és remélem előítéleteim sem. Csak beszélgetek velük. A tizenkét névtelen, de valóságban megtörtént, rögzített interjút szinte érintetlenül tárom az Olvasó elé. A szükséges szerkesztésen, rövidítésen túl megőrzöm az élőbeszéd nyelvhasználatát és stílusát.
Szántó Erika
(Balázs Béla-díjas rendező, dramaturg, író, szerkesztő. Közel ötven magyar film dramaturgja, forgatókönyvírója, sikeres színházi előadások rendezője.)