Kalkuttai Szent Teréz Anya - A hit csodái

Kalkuttai Szent Teréz, közismert nevén Teréz anya (születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; arománul: Agnesa/Antigona Gongea Boiagi) (Üsküb, /ma Szkopje/ 1910. augusztus 26. – Kalkutta, 1997. szeptember 5.) albán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kivívta.

Az egész világ ismerte és csodálta, már életében szentnek tekintették a rendkívüli hitéért, önfeláldozó szeretetéért és a legszegényebbek között végzett állhatatos munkájáért. Világi és egyházi elöljárók is elismerték Istennek szentelt odaadását. Tevékenyen rászolgált az 1979-ben neki ítélt Nobel-békedíjra, 2006. szeptember 4-én pedig a katolikus egyház szentté avatta.

Ennek a kötetnek a francia pap-írója, Jean-Michel Di Falco sem tudta kivonni magát a szerzetesnővér hatása alól. Mélyen megérintette őt Teréz anya személyes útjának összetettsége és lelki életének gazdagsága. Római találkozásuk napjától fogva többet akart megtudni róla, a médiából ismert személyen túl fel akarta fedezni a hús-vér embert. Szimpátia és hitbeli közösség alakult ki kettejük között, s mindez hozzásegítette, hogy egy különleges életutat tárjon fel, mely méltán állít emléket eme különleges asszonynak.

A szerző szerint Teréz anya egyedülvalóságát az adja, hogy a humanitárius munkát nem a humanitárius munkáért végezte, mint ahogyan a jótékonyságot sem a jótékonyságért. Nem kizárólag a fizikai szenvedés, a lepra vagy az éhség ellen küzdött, hanem minden erejével harcolt a „lelki lepra” ellen is, amelyben az emberiség jó része szenved.

A „Kalkuttai Szent Teréz Anya - A Hit Csodái” című eme kötet megdöbbentő és felkavaró életrajz egy olyan asszonyról, aki kiemelkedett az évszázadából, s aki az akarat és imádság erejével rendkívüli tetteket hajtott végre, tapinthatóvá téve ezáltal számunkra is a hit csodáit.