Íme, az ember — A humánetológus szemével

A szerző a legfontosabb emberi vonásnak azonban a rendszerszervező és kultúraképző képességünket és tehetségünket tartja: a közösségek szervezését, a szövetségek kötését, a (hiedelem)rendszerek kidolgozását és azok átörökítését generációkról generációkra.
A szemléletes példákkal illusztrált könyv sorra veszi az emberi evolúció legfontosabb állomásait – nem csupán a biológiai és pszichológiai, hanem a társadalmi és kulturális vonatkozásokat is közérthetően, de tudományos alapossággal bemutatva.

Az ember tulajdonságai úgy alakultak, hogy bármiféle kulturális eszmét képes legyen elfogadni. A csoportok szintjén kialakult szelekciónak, a kulturális szelekciónak éppen ez biztosítja a szükséges változatosságot, ez tette lehetővé, hogy az ember evolúciós története során olyan sokféle csoportformációt kipróbálhatott. Nincsen, nem működik semmiféle magasabb rendű mechanizmus, általános erkölcs, morális érzék, amely az embercsoportokat a káros eszméktől megvédené. Az ember alapjában véve se nem jó, se nem rossz, a kultúrája teszi ezzé vagy azzá, és maga a jó és rossz fogalma is mindenkor az adott kultúra függvénye.

„Kérdések feltevésére ösztönzi az embert a saját mibenlétével, természetével, lényegi sajátosságaival kapcsolatban. Nem hagy, piszkál, gondolkodtat, időnként állásfoglalásra kényszerít. A szerző tulajdonképpen továbbírja és összegzi eddigi életművét az emberi természetről és viselkedésformákról. Teszi ezt hol természettudósként, hol filozófusként, hol szépíróként.”
Kulturális Szemle

„Csányi Vilmos, gazdag ismeretterjesztő munkásságával, élő legenda a szó legjobb értelmében”
dr. Osman Péter

„Csányi az összehasonlító etológia eredményeit és a humánetológia emberre vonatkozó felismeréseit egyszerre bemutatva érezteti, hogy az ember másik különleges vonása, a rendkívüli szocialitás, s az összes drámáink között közeli rokonainkhoz képest csökkent agresszió. Csányi azt sem rejti véka alá, hogy az ember természetéhez tartozik maga a hatalom keresése és a hatalom akarása is. Ebben a könyvében is bemutatja azokat a veszélyeket, amelyek az egyszemélyes közösséggel, a nárcizmus kibontakozásával, a személytelenedéssel az emberi természet ellen dolgoznak a modern társadalomban.”
Magyar Pszichológiai Szemle