Imádságos könyvem

Olofsson Károly, Placid atya (Rákosszentmihály, 1916. december 23. - 2017. január 15.) bencés szerzetes, tanár.

A svéd származású édesapa fia 9 éves korában került a Budapesti Bencés Gimnáziumba, ahol 16 évesen érettségizett. Szent Benedek Rendjébe lépett 1933-ban. Pannonhalmán teológiát, a müncheni Ludwig Egyetemen német nyelvet tanult 1935-ben. Magyarországon bölcselet szakos tanári oklevelet, doktorátust szerzett 1939-ben, ebben az évben szentelték pappá. Káplán Győrszentivánban a következő évben. A Pannonhalmi Területi Apátság tábori lelkésze, gimnáziumi tanára 1946-ig. A Szociális Testvérek Társasága egyházi tanácsadója 1945-ben.

Pannonhalmán letartóztatták. A szovjet katonai bíróság a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, a Gulágra internálták (1946). Tíz év után szabadult. Ezt követően nem kapott működési engedélyt mint pap és mint tanár sem. Fizikai munkás a pesterzsébeti ládagyárban, majd az ORFI-ban betegszállító, mosodai munkás, mosodavezető. Nyugdíjazása óta kisegítő lelkész volt a Budai Ciszterci Szent Imre plébánián.

„Most, a 95. évemben, többször tudok csendet teremteni a lelkemben, s ezek az imádság áldott pillanatai, a Szentlélek pillanatai. Jóformán mindig imádkozom, a jó Isten kegyelmét köszönöm meg újra, mindig köszönök, köszönök. Valaki megszámolta, hogy a Szentírás több mint háromezerszer említi az Isten dicsőítését. Már az első keresztények is tudták, hogy dicséret nélkül az ima bizony torz. Az igazi imádság mindig a hála, a dicsőítés és az öröm légkörében bontakozik ki” – vall Placid atya az imádság szerepéről a bársonykötésű „Imádságos Könyvem” első, fohászkodásról szóló részében.

A könyv második része korábbi szentmisék elmélkedéseit, szentírás-magyarázatait tartalmazza, a harmadik fejezetben a Keresztút, a negyedikben pedig Placid atya kedvelt imádsága, a Mysteria Gaudiosa (Örvendetes Rózsafüzér) kapott helyet.

„Isten dicsőítése mindig megjavítja az ember világát” – dicsőítsük az Istent Placid atyával együtt!