Hungarica - Magyar a dal

A szerző gondolatai a művel kapcsolatosan:

A könyvek akkor kezdenek élni, ha olvassák őket; a zenék akkor élnek, ha van, aki hallgatja őket – a gondolatok, eszmék, filozófiák, tanítások, de (egye fene, soroljuk ide ezeket is!) még a politikai programok is csak akkor élnek, ha azokat megosztjuk egymással.

A raktárakban porosodó könyvek, a nem hallgatott zenék, az elhallgatott (vagy: elhallgattatott) gondolatok stb. mind-mind halottak. Nekem pedig semmi kedvem egy olyan világban élni, ahol csupa-csupa halott, alvajáró, vagy élőnek álcázott halvajáró kering körülöttem!

Elképzelhető, hogy nem értek egyet bizonyos emberekkel, bizonyos eszmékkel, tanításokkal, de egészségtelen, sőt bűnös dolognak tartom az elhallgatást, elhallgattatást. Amikor először beszéltem telefonon Mentes Norberttel, rögtön el is mondtam neki, hogy nálam liberálisabb fazon nem sok létezik a földön. Ezen egy kicsit meglepődött.

• Ezt most nem értem.
• Azért vagyok extra - ulta - mega - hiper, akármilyen liberális, mert azt mondom: mindent meg kell mutatni. Mindennek teret kell adni. Semmit sem szabad elhallgatni, elnyomni, elfojtani. Nem tűröm el, ha valaki megfoszt a lehetőségtől, hogy a lehető legteljesebb módon megismerjem a világot!

Aztán, ha már ismerem őket, akkor bízzák rám, hogy az ellentétpárok közül melyiket választom, vagy hogy esetleg kitalálok magamnak egy utat. Egy középutat.

Egy olyan középutat, amit a tőlem balra lévők jobboldalinak, a tőlem jobbra lévők pedig valószínűleg baloldalinak látnak, de ez legyen az ő bajuk.

Vannak olyan zenekarok, amelyek esetében az embereket nem csupán a produkció, a zene, a dal, a szöveg érdekli, hanem valami más is. A Hungarica is közéjük tartozik.

Politika, botrányok, jegyiroda, szlovákiai focimeccs. A Hungarica nevéhez számtalan olyan eseményt csatoltak hozzá, amely idegen a zenétől, a rock’n’rolltól, a metaltól.

Bevallom, a kívülről érkező hatások miatt bennem is kialakult egy bizonyos vélemény erről a zenekarról, de belül mindig is éreztem, hogy a kép nem olyan szimpla, amilyennek a médiák többsége lefesti. Márpedig ebben a világban az emberek többsége pusztán arról szerez tudomást, amit a médiák leközölnek.

Éreztem, hogy itt, a Hungarica esetében sokkal többről van szó annál, hogy egyszerűen rá lehessen ragasztani valamilyen címkét a zenekarra, a tagjaira, a produkcióra. Nem tévedtem.

Az elmúlt két hónap során alaposabban megismertem a Hungaricát, a tagjait, azokat az embereket, akik létrehozták ezt a produkciót. Megismertem őket, és ők sem kerülhették el, hogy könyvet írjak róluk.

A „Hungarica - Magyar a Dal” című eme kiadványt a Hungarica zenekar, az általuk képviselt produkciók, különböző politikai felhangok, a zenéjük iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.