Hun örökségünk, szkíta dicsőségünk — Némäti Kálmán őstörténeti hagyatéka - 27 őstörténeti tanulmány

(Budapest, 1925, Némethi János kiadása (M. Kir. Büm. Kisérleti Nyomda, Bp.), 24 p. Első kiadás. Hun-történelmi örökségünk. Némethi (Némäti) Kálmán irodalmi hagyatékából...)

Némäti Kálmán, névváltozatok: Németi, Némethi (Szécsény, 1855. szeptember 23. – Budapest, 1920. február 15.) tanár, író, postatanácsos, könyvtárnok, őstörténet-kutató. Ő szerkesztette az első magyar-török, török-magyar szótárat...

A „Hun Örökségünk, Szkíta Dicsőségünk” című eme kötetben a bölcsész végzettségű kutató görög, török, kínai, egyiptomi, héber, német és latin írásokból keresi a választ a magyar nép eredetére. Számtalan meglepő választ talál a kérdéseire, bizonyítva, hogy az ősi magyar nép mekkora hatással volt az egész addig ismert világ történelmének alakulására...

„Az a nemzettőke, amely a volt osztrák-magyar birodalom népfajai fölé emeli a Magyart: államtörténelmi nagykorúságunkkal nem versenyezhet egy népfaj sem. A magyar nemzetnek nemcsak Európára, hanem Ázsiára meg Afrikára szóló Hun történelmi öröksége forog szóban: nemzeti ügy, mely minden Magyart érdekel.

A Hun nép eredetének és pogánykori történetének világhíre - úgy Európában, mint Ázsiában meg Afrikában is - lelki szemeim előtt hasonlít a Nap fényéhez, mellyel a zsidó keresztény és mohamedán népek csillagainak együttes fényözöne sem versenyezhet.

Eredetüket a gót hagyomány szerint csodálatos természetfölötti módon Maga nevű varázslónőknek démoni szellemekkel való ölelkezése hozta létre. Nemzeti krónikásaink Nimród hagyományának megfelelően Egyiptomban az óriás-szfinx, mint a magia prófétája nemcsak ókori hieroglif nyelven, hanem a körüllakók arab élőnyelvén mai napig is Hun nevet visel. Kínában a legelső uralkodó család a Hiungnu = Hunok őse volt.

A szabirokkal együtt délre szakadt onugur azaz nagyugor nép a VI. század derekán még drága prémekkel való kereskedésről volt nevezetes, amely azt jelenti, hogy az Ural aljában lakó rokonokkal állandóan fenntartotta az összeköttetést.

Etelközben a szomszéd szláv népek meg ugor, a többi nyugati népek pedig a régi onugur, helyesebben Un-ugor változata gyanánt ungár formában ismerték meg. Őseink tehát a mai hazát ungár néven foglalták el.

Ismeretesek Közép-Ázsiában és Indiában a Kusán-, Hara-Huna-, Chionita-, Kidarita- meg Eftalita-Hunok; Perzsiában a Parthus-Hunok; Szarmatiában a Kimeri-, Akaczir-, Kuturgur-, Hunugur- meg Szavir-Hunok; Pannoniában Attilának Scytha- meg Massageta-Hunjai, azonkivül Bajánnak Avar-Hunjai...”