Hogyan gyűjtöttek elődeink? ANTIKVÁR

Néprajzi ​tanulmány a 19. és 20. század nagy, a magyar néphagyományokat gyűjtő és feldolgozó elődökről.

Hála József szerző (Alag, 1949. november 23.) magyar néprajzkutató, muzeológus, geológus.

A Szabó József Geológiai Technikum elvégzését (1964–1968) követően a Magyar Állami Földtani Intézetben helyezkedett el geológustechnikusként, s az intézmény munkatársa volt 2011. évi nyugdíjazásáig. 1983-tól tudományos munkatársi, 1990-től főmunkatársi minőségben legfőbb feladata az intézet keretein belül működő Országos Földtani Múzeum tudománytörténeti gyűjteményének kezelése, kiállításainak rendezése (pl. Nopcsa Ferenc-életműkiállítás).

1978–1983 között végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakát. 1986–2006 között az ELTE Tárgyi Néprajzi Tanszékén adjunktus, háziipari, település-néprajzi és népi építészeti kurzusok és szemináriumok előadója, a gyűjtési és muzeológiai gyakorlatok szervezője volt. Doktori védésére 1987-ben került sor a börzsönyi kőbányászat és kőfelhasználás 19–20. századi története tárgyában.

Néprajzi és geológiai munkásságának homlokterében a kutatás- és tudománytörténet áll, emellett életművének egyik legfőbb vonulatát e két diszciplína egymással érintkező területei adják: a magyarországi bányászat, kőfaragás és egyéb kismesterségek néprajza, az ásványok és kőzetek szerepe a népi kultúrában. Folklorisztikai adatközlései is jelentősek (néphit, népmondák).

Néprajzi munkásságáért 1991-ben Jankó János-díjban részesült, 2011-ben pedig Bél Mátyás-emlékérmet kapott...