Hogy nyoma maradjon... II.

„A mai digitális világban emberek százmilliói virtuális, tényeket és valós következményeket nélkülöző, értelmetlen, abszurd, holmi globális világban kalandoznak, és a lezajlott történelem valós eseményeit átélt őseik genetikai állományából átörökölt identitásuk értékeit pókemberek, batmenek, és csillagközi háborúk egyéb eszement figuráinak harcaira pazarolják.

S mindeközben nem fogják fel, hogy múltjuk hiteles ismerete nélkül nincs élhető jövő. A múlt meg- és felismerésének hiányában olyan tudathasadásos állapotba kerülnek, amelyből valóban csupán a digitális virtuális világba való menekülés az egyetlen út. De sajnos az az út nem járható, vagy ha igen, a semmibe vezet.

Márpedig Isten értelmes életet szánt teremtményének, az embernek, és az értelmes élet azt kívánja meg, hogy tanuljunk a múlt hibáiból és erényeiből. Ehhez azonban tényeken alapuló, „politikai korrektség”, (PC) nélküli hiteles történelmi tükörre van szükség, amely olyan ritka manapság, mint a hazugság-mentes politika.

Jól tudjuk, a történelemhamisítás az eszköztelen, valós mondanivaló nélküli politikusok játékszere, mióta világ a világ.

Ezért minősülhet gyöngyszemnek egy olyan írásmű, amelyet nem politikus, hanem a történelem egy passzív túlélője, egy a közélet iránt érdeklődő polgár vetett papírra, gyakran lexikális pontossággal, néhol ironikus humorral, máskor egy, a pedagógiát magas szinten gyakorló oktató lenyűgöző stílusával, s mindig a műszaki elme tisztánlátásával fűszerezve.

Az a tény, hogy az írásmű olyan „gyűjteményes kiadás”, illetve annak folytatása, amely a bemutatott történésekkel egy időzónában rögzített publikációkon alapul, kizárttá teszi az emlékezés torzító hatását.

A szerző maga így vall munkásságáról: »Évtizedekig álltam bel- és külföldön egyetemi katedrán és hozzászoktam a tények tiszteletéhez és az ismeretek torzítatlan, felelősségteljes továbbadásához. Ennek megfelelő formában igyekeztem mindenkor a gondolataimat, mondanivalómat megfogalmazni...«

Mivel magam is feltétlen híve vagyok a tények tiszteletének, és azok felelősségteljes továbbadásának, továbbá Gottwald Péter világlátásának lényegével is azonosulni tudok, tiszta szívből ajánlom ezt az írásművet minden nemzettársamnak, akik a virtuális jövő helyett a már történelemmé vált közelmúlt valós eseményei, és azok torzítatlan indokai iránt érdeklődnek, azért, hogy megtalálják a holnapba vezető, reméljük emberhez méltó, járható utat.”
(Dr. Bencze Izabella)