Hétszínvilág — szirének, széplányok, szellemek

Radnóti László szerző több mint negyven éven át - többek között kilenc olimpiáról - közvetítette a magyarok sportsikereit és maga is párbajtőröző volt, megkapta az élettől azt a csodás lehetőséget, hogy utazhatott a világban akkor is, amikor az átlag magyarok nem.

E hűséges krónikás hetven címszóval - helységnévvel - tűzdelt, élményekkel teli kötetét veheti kézbe az Olvasó, amellyel a szerző alapvető célja a szórakoztatás.

A világ négy sarkában járó riporter kötetének alcíme pontosan rögzíti, hogy kikkel találkozott a bolyongásai során: szirének, széplányok, szellemek, színek.

A sok-sok érdekesség olvasása közben tanulhatunk is, például arról, hogyan alakult ki a szervezett közlekedés a híres Taxis család közreműködésével a 15. század végén, valamint gasztronómiai vonatkozásokkal is találkozhatunk, amelyekről az ismert sportriporter így ír:

„Miután már néhányszor körbeutaztam a földgolyót, elmondhatom, hogy körbe is ettem azt, a mexikói tortillától az ausztrál kengurupörköltig, és a dél-afrikai alligátor-steaktól a norvég tejes pitéig, meg a japán szusiig mindenfélét. (De kutyát és majmot nem, pedig olyan ebédre is meghívtak.)

Bika jegyében születvén nagyon értékelem a finom falatokat, szeretem azokat méltó körülmények között elfogyasztani. Ha személyes kapcsolatba kerültem a szakáccsal, vele magával írattam le a titkokat, az elkészítés minden részletét...”

A „Hétszínvilág” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik az ismert rádiós és televíziós sportriporter és sportoló, egy kíváncsi, a világra nyitott magyar férfi szemüvegén át villanásokat szeretnének látni a világból, anélkül, hogy a mesélő igyekezne ráerőltetni olvasóira a maga véleményét, ízlésvilágát és ízvilágát, az alábbi invitálásnak eleget téve:

„Meghívom Önt, aki a kötetet éppen a kezében tartja, hogy tartson velem gondolatbeli útjaimon, engedje szárnyalni a fantáziáját, és a leírások építőköveiből építse fel magának az egyes helyszíneket, népesítse be azokat saját képzelőereje figuráival is.

Ehhez az építkezéshez némi segédanyaggal szolgálok csupán, amikor érzésekről, benyomásokról, színekről, zajokról, illetve hangokról, formákról, hangulatokról meg tájakról, netán ízekről írok...”