Gyula diák ANTIKVÁR

Vitéz Somogyváry Gyula, írói nevén Gyula diák (Füles, 1895. április 21. – Budapest mellett, 1953. február 12.) író, újságíró, országgyűlési képviselő.

Ezzel a kötettel - több mint félévszázad kényszerű hallgatás után - jelennek meg újból (2001) Somogyváry Gyula költeményei.

Gyula diák - így ismerte meg őt az ország - végigverselte az életét. Múzsája akkor sem hallgatott, amikor 1944-1945 között a Gestapo, majd 1950-1953 között a ÁVH fogságában sínylődött.

Bár német nyelvű és származású magyarnak született, lírája mégis a legmagyarabb érzelmű költők közé emelte.

Ez a föld: egy. És örökké magyar.
S aki egy marék rögéről lemond:
az pusztuljon, az nem való közénk,
az rongy!

Ki elfelejti köztünk álmosan,
hogy vállunkon a Jövő keresztje,
annak legyen a legszebb perce a
veszte!

Ki nem lát be a sírok mélyibe
s nem hallja, hogy ott nyögnek az apák:
az menjen, jaj, az menjen innen el
tovább!

Kinek nyugodt a szíve és álma,
akár mert bolond, vagy akár mert bölcs:
az hulljon le, mint fáról a rohadt
gyümölcs!

Ez a föld: egy. És örökké magyar.
S aki egy marok rögéről lemond:
az járjon úgy, mint a hét gyászmagyar:
az rongy!

A „Gyula Diák” című eme kiadványt Somogyváry Gyula összes versei és műfordításai iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amelyben számos költeményével először találkoznak nyomtatásban, így az 1944 után írtakkal is.

Somogyváry Gyulától ajánlott még:

Virágzik a mandula...
Ne sárgulj, fűzfa!
Bálint úr rózsái.
És Mihály harcolt.
A fejedelem stafétája.
A dal, amelyet nem daloltak végig.
Vasfejű a vásárban.
A Rajna ködbe vész.
A Tűzoszlop.
Katonacsillag megfordul.
A hadtest hű marad.
Gyula diák.
A pirossapkás kislány.
A város meg a sárkány.
Vihar a levelet...
Ahol én voltam, ott nem voltak hősök
És mégis élünk