Gondolatok — A trianoni nemzetcsonkítás 100. évfordulójára és az 52. Eucharisztikus Világkongresszus megünneplésére

Ez az ünnepi füzet egyben tartalmazza koncentráltan mindazt, amit a szerző a kiadónknál már megjelent két könyvében, „Az Élet” és „Az Igazság” című kötetekben kifejtett, és amit a most készülő, „Az Út” címűben készül megírni.

Vándor-szabadegyetem címmel járja az országot, és előadásokat tart arról, amit sejtbiológusként úgy véli, minden magyar fiatalnak tudnia kell az Életről.

Részlet a kiadványból:

„Most, amikor végre felismerjük, hogy a magyarság, de az egész emberiség bajbajutottságának hátterében a kifosztottságunk, az igazság tudásából, az igazság megéléséből való kifosztottságunk áll, döntő felismerni, hogy az igazság elvesztése és a csonkítások közt - minden csonkítás közt - szoros kapcsolat van. Azért is fontos vizsgálni a csonkítások és az igazság közti szoros kapcsolatot, mert a csonkítások gondolkodásra, megtérésre késztetnek, és most ennek az ideje jött el!

Ránk, magyarokra éppen azért, mert mint ország, mint nép, mint nemzet a legnagyobb mértékben és a legigaztalanabbul lettünk megcsonkítva, a megtérés általános tudatosításában fokozott feladat, fokozott felelősség hárul. Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én Trianonban (Franciaország) az I. világháború lezárása ürügyén döntést hoztak, amit méltán lehet az emberiség eddigi történelmében a legártóbb, legigazságtalanabb tettnek tekinteni.

Annak ürügyén, hogy a felszínes megítélés szerint az I. világháborút az Osztrák-Magyar Monarchia robbantotta ki, büntetésként az ezer éves Magyarországot, a Magyar Királyságot feldarabolták, szétszaggatták. Ezt a tettet úgy hajtották végre, hogy az igazság legalapvetőbb követelményét is figyelmen kívül hagyták. Nem írtak ki népszavazást. Nem kérdezték meg az itt élő népeket, hogy akarnak-e, tudnak-e egy másik országban élni. De a többi élőlényt, az élővilágot. de a »tulajdonost«, a Teremtőt, a Szentháromság Egy Istent se kérdezték meg.

A Kárpátokkal körülvett ország, a hegyek, az alföldek, a vizek, a folyók, a tavak, az összes élőlénnyel együtt nem más, mint egy csodálatos egység. Olyan, mint egy óriás élőlény, amelyből semmit sem lehet eltávolítani, nem lehet belevágni, nem lehet benne elkülönítő határokat kialakítani, ha ugyanis ilyet tesznek, súlyos sebeket ejtenek...”