Feljegyzések a Nagy Háborúról 1914–1918

Szenzációs leletmentés! Először jelenik meg magyarul a Monarchia vezérkari főnökének káprázatos emlékirata.

Báró straussenburgi Arz Artur erdélyi szász származású magyar katonatiszt, császári és királyi vezérezredes, az első világháború sikeres katonai vezetője, 1917-től 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia haderőinek vezérkari főnöke. 1917. március 1-jén IV. Károly magyar király sokak meglepetésére a sikeres harctéri parancsnokot nevezte ki a közös hadsereg vezérkari főnökévé a posztról távozó Franz Conrad von Hötzendorf helyére. Regnálása alatt az osztrák–magyar csapatok jelentős sikereket értek el mind a keleti, mind az olasz fronton, a caporettói áttörés során a központi hatalmak erői jelentős vereséget mértek az olasz erőkre, azonban a kellő utánpótlást és német támogatást nélkülözve végrehajtott újabb osztrák–magyar támadás (második piavei csata) súlyos vereséggel végződött, és végzetesen meggyengítette a védekezésre kényszerülő erőket. A központi hatalmak haderőinek döntő vereségét látva Arz felügyelete mellett a Monarchia 1918. november 3-án Padovában fegyverszünetet kötött Olaszországgal. A haderő főparancsnoki tisztéről lemondó uralkodó, IV. Károly Arz tábornokot kérte fel a poszt betöltésére, ő azonban elhárította a kinevezést. A háború után a tábornok nyugdíjba vonult, és Bécsbe költözött. A Monarchia szétesését követően nyugdíját megvonták, és szűkösen élt, volt császári tisztek által létrehozott pénzalap segélyében részesült, majd 1925-től a magyar kormány is folyósított számára kegydíjat. 1933-ban magyar állampolgárságot kapott és hivatalos lakhelye Budapestre került át, itt hunyt el 1935-ben.

 „Visszatértünk Erdélybe, s ott, a nagyszebeni gimnáziumban érettségiztem. Utána az akkori diákok módjára összeszedtem a motyómat, s délről keletnek, északnak és nyugatnak indulva, danolva és vidáman bebarangoltam szépséges szülőföldünket. S aztán jött a komoly élet. A nagyszebeni egyetem jogi karán kezdtem tanulni, s ugyanakkor egyéves önkéntesként beléptem a 23. [tábori] vadász zászlóaljba. Aztán nemsokára kiderült, hogy jobban vonzódom a katonáskodáshoz, mint a jurisprudenciához [jogtudományhoz], s a pandekták és a római jog kötetei helyett a hadsereg gyakorlati és szolgálati szabályzatát vettem kézbe. Bizonyos kiegészítő vizsgát követően a zászlóalj 1878 májusában átminősített tartalékos tisztből hivatásossá. Alighogy aktiváltak, következett Bosznia és Hercegovina okkupálása, de sajnos a mi zászlóaljunk abban nem vehetett részt. Az erdélyi csapatok fokozott készültségben voltak, és a határ épülőben lévő erődítményeit őrizték. Javarészük bizony faház volt, s egy ilyen építményt bíztak rám a Vöröstoronyi-szorosban – onnét fürkésztem volna az ellenséget, mindhiába.”