Fegyvert, s vitézt éneklek ANTIKVÁR

A kötet egy visszaemlékezés-gyűjtemény, amely a szabadságharcban, az I. és II. világháborúban harcolt magyar katonák naplóit tartalmazza.

Amint a címből is kitűnik, háborúkban és háborúk utáni fogságról és bujdosásról szóló emlékezések és naplók gyűjteményét tartjuk a kezünkben.

Valóban források, nemcsak a hadtörténész számára, hanem azoknak is, akik megkísérlik leírni, jellemezni, felmutatni, hogy az adott „nagypolitikai”, „hadtörténeti esemény” mögött mi volt az azt végrehajtó, elszenvedő, túlélő ember élménye, véleménye, emléke. Mit jelentett a háború az egyes ember életében.

Nem egy fejezete első közlés (1997), eddig a történetírásban fel nem használt, ismeretlen részleteket megvilágító dokumentum és ezen túl képet ad arról is, hogy az akkori embereknek mi volt a „hangulata”, közérzete és ezt miképpen tudta megfogalmazni, miképpen megfogalmazva akarta továbbadni az utána jövő nemzedékeknek.

Az átdolgozás, szépítés nélkül közölt írások tehát egyrészt dokumentumok a tudomány számára, ugyanakkor, különösen nekünk, a II. világháborút megért nemzedéknek, feleleveníti azoknak a nehéz időknek a teljes érzésvilágát, rémületét és reményeit is. Így csupaszon, néha-néha nehézkes vagy ügyetlen fogalmazásban is, vagy talán éppen azért, nemegyszer megrázó élményt idézhet fel abban is, aki csak történelemkönyvből ismeri a kort.

Az érzések felidézése így, minden irodalmi szándék nélkül, irodalmi, vagyis művészi élményt ad. A naplók és emlékiratok megértését nagyban elősegítik azok a bevezető sorok, melyekkel Csernavölgyi Antal az írások történetét, kezéhez kerülését mondja el, az 1848-as szabadságharc székely tisztjének emlékiratától a II. világháborúban elsodródott hadapródiskolás valódi, napról-napra vezetett naplójáig.

Vitathatatlan történeti forrásértéke mellett az ifjúság kezében felkeltheti az őszintébb érdeklődést múltunk iránt és növelheti a ma annyira hiányzó, egészséges nemzeti önbecsülést is.

A „Fegyvert, s Vitézt Éneklek” című eme gyűjteményt Andrásfalvy Bertalan olvasásra ajánlja, és szavai szerint „a későbbiekben olyan kiadás is elképzelhető, mely a leírt, szubjektív élmények mögé felrajzolja a történettudomány feltárt tényeit és értékelését, például a Piski hídnál lefolyt ütközetről, mely sokkal jelentősebb volt annál, mint amit az emlékezés sejtet”...