Faragjunk együtt kopjafát — Amit a kopjafa faragásáról tudni kell

A kopjafa, a fejfa olyan egyedi szimbólumrendszer, amely az értő szemnek sok információval szolgál.

Megemlékezésül, kegyeleti emlékként is szolgálhat, de egy kerti plasztikaként is csodaszép. Általában ember méretű, kiforrott formavilággal és harmóniával ötvözve.

Kevesen értik a kopjafák nyelvét, és a faragásukhoz még kevesebben értenek. Szerencsére jelentősen nő irántuk az érdeklődés.

Erdélyben igen elterjedt a kopjafa, fejfa. A fejfa állított gerenda forma. Méretét tekintve a kézi faragások közül talán a legnagyobb. Föld feletti magassága – a „főtő valóé” a fejnél állóé 150 - 300 cm, keresztmetszete ”vastagsága” többnyire 12-15 cm-s négyzetes hasáb. A „ lábtú valóé”, a lábnál álló, 50-100 cm magas, keresztmetszete 8-10 cm. Mindkét fejfa anyaga Erdélyben „cserefa”cserfa, vagy tölgy, de készíthető egyéb csersav tartalmú fából is, pl. akácból, eperfából. Számtalan formai variációja létezik.

Elnevezései is változatosak, pl. kopjafa, gombfa. Nálunk igen elterjedt a „kopjafa” elnevezés használata, pedig ez csak arra a típusra illik, amelyiknek a fejtagjából kopja szerű rúd áll felfelé. A fejfa azon kívül, hogy kegyeleti térplasztika, faragott szimbólumok gyűjteménye is.

A hozzáértő mesterember jelképek sokaságát faragja a fejfára, ezekből „leolvasható” például az elhunyt hovatartozása, jelleme, vallása, neme, életkora, foglalkozása, gyermekeinek a száma. A fejfa embert szimbolizál. A fej, nyak, törzs, láb jól elkülönül. A fő testrészeket összekötő elemek kapcsolják egybe.

A fej motívum fajtái: buzogány, négyágú, harcos jellem, csillag nyolc ágú, férfi ember, láng, nagy tudású, három ágú korona, vezér egyéniség, kucsma, szegény sorsú paraszt ember, turbán, gömb, vallási jelkép, tulipán, női jelkép, esetleg magyarság szimbólum.

A törzsön is két - három fő motívum szerepel, pl. székely kereszt, molnárgomb, gyöngy. A motívumokat „tányér”, tányér szerű lapos, szögletes motívum választja el. A törzs alsó részén - a fő oldalon - eresz alól indul a „betűs lap”, ahova az elhunytra vonatkozó szöveget vésik.

A régi fejfákon a szöveget szóközök nélkül, folyamatosan vésték. Annyi betűt egy sorba amennyi oda elfért. A láb alsó része – mintegy 50 cm - a földbe kerül. Ezt a részt tűzön megpörkölték, vagy bekenték szurokkal.

Manapság a fejfát beton tuskóba ágyazott vaskengyel tartja. Így időállóbb.

A „FARAGJUNK EGYÜTT KOPJAFÁT” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akiket érdekelnek mindazok az ismeretek, amelyeket a kopjafa faragásáról, azok értelmezéséről és üzenetéről tudni kell.