Ezópusi mesék

Aiszóposz, magyaros formában Ezópus(z) (Amorium, Kis-Ázsia, Kr. e. 620 körül – Delphoi Kr. e. 564 körül) híres ókori görög meseköltő, a „mesék Homérosza”. Európa számára ő a meseirodalom alapítója, neve és számos meséje önállóan is fogalommá vált...

„Az erkölcsi és életbölcsességi oktatásnak ugyanazon forrásából vették eredetüket ezek a mesék, jobban mondva példázatok, mint a tényleg megtörtént vagy hasonlag szinte csak kieszelt események tanulsága gyanánt leszűrődött közmondások és példaszók. Célzatuk pedig a bibliai példabeszédekével ugyanegy.

Napjainkig fennmaradt írott és vésett emlékek bizony­sága e mesék egy részének származását, összes művelt­ségünk bölcsőjébe, a régi Egyiptomba vezeti vissza... Az ókor összes művelt népei­nek értelmi és erkölcsi felfogását részlegesen mutató tükör­darabkák ezek, különböző helyen és időben sok egyéntől származva. De mégis egy férfiúnak, Ezópusnak nevéhez vannak fűződve e mesék, még pedig azért, mert jóllehet bizonnyal csak a kisebb résznek volt is ő a szerzője, de mert éles elméjével az ezekbe burkolt igazságokat, alkalomadtán, minden álokoskodást ledöntő erővel tudta előadni s ekként igazi becsüket megismertetni...”
(Miskolc - 1906.)

„A gondolkozó embernek már az őskorban fel kellett ismernie azt, hogy az élet valódi boldogságának alapját egyedül, a szépet és a jót magában egyesítő igazság alkotja; mert minden, ami nem erre épült, előbb-utóbb összeomlik és megszégyenül.

De ugyancsak tapasztalnia kellett azt is, hogy az ember, a vele született önszeretet miatt, az igazságot a másikban sokkal inkább meglátja, semmint önmagában.

Vizsgálódásai rávezették őt a hasonlatosságok észrevételére, melyek a nagy természet életjelenségeinek megnyilvánulásai között általában, különösebben pedig, amelyek az egyes állatfajokat jellemző sajátságok és az emberi természet különféle megnyilatkozásai között léteznek.

Így tehát, hogy az igazságot mindenki által könnyen megérthető, szemléltető módon, s a figyelmet inkább felkeltő és megragadó alakban tüntesse fel, s ez által a szépnek és a jónak követésére, a rútnak és a rossznak a megvetésére buzdítson: a meséhez folyamodott, melyben a szerves és szervetlen életnek, de legkivált az állatvilágnak különböző képviselői, az ember tulajdonságaival felruházottan játsszák a szerepeket.

Az erkölcsi és életbölcseleti oktatásnak ugyanazon forrásából vették eredetüket ezek a mesék és hasonlatok, mint a tényleg megtörtént, vagy csak kieszelt események tanulsága gyanánt leszűrődött közmondások és példabeszédek...”

Jó Meseolvasást, Felolvasást vagy Mesehallgatást Kívánunk Mindenkinek!!