Erdély és Fennoskandia 1576-1945 ANTIKVÁR — Diplomáciai, katonai és művelődési kapcsolatok

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!

Hosszú évek kutatómunkájának eredményeit tartalmazza ez a könyv. Megírásának gondolata is fokozatosan alakult ki. Amikor két évtizeddel ezelőtt Finnországba költöztem, doktori címmel és huszonkétévi kutatói tapasztalattal rendelkezve, beiratkoztam a Helsinki egyetemre. Kezdetben nyelvtanulás céljából, de csakhamar rá kellett jönnöm, hogy egy országot és egy népet történelmi múltja és irodalma ismerete nélkül lehetetlen megérteni.

A finn-magyar kapcsolatok iránti érdeklődés ittlétem természetes velejárójává lett.

Csakhamar rá kellett jönnöm azonban, hogy az eddig megírt finn-magyar kapcsolatok történetéből az erdélyi vonatkozások mindig kimaradtak. Kezdetben csak azt szerettem volna megírni, amiről már akkor is tudtam, de egyre világosabbá vált, hogy érdemes visszanyúlni a távolabbi múltba, amelynek eseményeivel az eddig túlnyomóan nyelvész szemléletű kapcsolattörténeti írások nem foglalkoztak.

A történelmi múltba való visszatekintés annál is fontosabbnak bizonyult, mert az akkori események szinte kizárólag erdélyi vonatkozásúak. Abból az időből valók, amikor Erdély önálló fejedelemség volt, s mint ilyen kapcsolódott bele az akkori európai élet vérkeringésébe, s lépett érintkezésbe Észak-Európa országaival is: Fennoskandiával, amikor Finnország a Svéd birodalom szerves része volt.

Későbbi történelmük során is még sokszor találkoztak ezek az egymástól nagy földrajzi távolságra élő népek. A hadak útján, hol barátként, hol ellenségként álltak egymással szemben, vagy egymás mellett, aszerint, hogy a történelem vihara s a forgandó hadiszerencse miként diktálta.

A művelődési érintkezések majd olyan mélyre nyúlnak vissza az időben, mint a katonai és diplomáciai jellegűek. Ezek viszont mindig a baráti közeledés céljait szolgálták.

Amikor munkához láttam, még nem sejtettem, hogy mekkora fába vágom a fejszémet. A forrásanyag felkutatásában semmiféle irányadó útmutatás nem állott rendelkezésemre. Könyvtárnyi anyagot kellett átolvasnom ahhoz, hogy kiszűrhessem belőle a tárgykörhöz szükséges adatokat. Könyveket, folyóiratok és napilapok évfolyamait lapoztam át, vagy pergettem le mikrofilmen, s hozzá kellett szoknom a gót betűkkel szedett finn szövegek kibetűzéséhez. Talán nem köztudott, ezért megemlítem, hogy a finnországi lapokat a múlt században szinte kizárólag, de még századunk első évtizedeiben is még jórészt gót betűkkel írták.

Közben utazni is kellett, messze tájakra, nem egyszer az északi sarkkörön túlra, az Északi Jeges-tengerig, ahol magyar emlékeket reméltem és találtam.

A geológiai kutatások során szerzett tereptapasztalataim jó szolgálatot tettek ilyenkor...