Erdély 2. - A nagy fejedelem

Az Erdély-trilógia izgalmakban bővelkedő második része a nagy fejedelmet, Bethlen Gábort, Erdély talán legnagyobb formátumú uralkodóját állítja az események középpontjába, akinek köszönhetően a „Tündérkert” gazdasági, kulturális és diplomáciai tekintetben egyaránt aranykorát élhette.

Felesége, Károlyi Zsuzsanna, a klasszikus fejedelemasszony első mintaképe, férjének bizalmasa, segítőtársa, gyakran helyettese is volt. Szigorú erkölcsösségét, vallásosságát, gyenge egészségét a regényben a káprázatos szépségű, szenvedélyes és életerős Báthory Anna ellensúlyozza, aki az előző, meggyilkolt fejedelem húga, és aki meghódítja Bethlen szívét. Ezzel dilemma elé állítja a megfontoltságáról híres fejedelmet.

A puritán uralkodó életében tehát Zsuzsanna fejedelemasszony mellett megjelenik egy izgató szexuális talány is, a démoni vonzású Báthory Anna, mint szerető. Bethlen e két nő között osztja meg a szívét. Felesége a jóságot, szeretője a nagyvonalúságot, merészséget, szépséget és romlottságot képviseli. E szenvedély hatalmas erejű megjelenítése a regény egyik legnagyobb tette. Legyőzésekor, a válságon való túllépéskor, a regény végén sugárzó többértelmű jelentéssel, ismét felvillan a valahai tündérkirályfi, Báthory Gábor figurája is. A diadalmas „nagy fejedelem” az ő nótájára gyújt.

Szembesülhetünk vele, hogy milyen döntéseket kellett meghoznia a nagy fejedelemnek erkölcsi és politikai szempontból egyaránt, egy olyan korban és közegben, ahol a forrongó intrikák és gyilkos indulatok nem ismertek semmilyen határt...