Emlékezetpolitika — Múltfeldolgozás és történelemtudomány Németországban

A kötet alcíme „Múltfeldolgozás és történelemtudomány Németországban.”

A kiadvány elsősorban nem arra keresi a választ, hogy van-e valamilyen összefüggés egyrészről a politikai és a morális kérdésfeltevések, másrészről pedig a kollektív emlékezet és a történetírás alapvető kérdései között.

Az összefüggés, a politika, a történetírás és a kollektív emlékezet szoros kapcsolata valóban nehezen tagadható. Ezért ennek a könyvnek a célja nem eme kapcsolatuk meglétének a bizonyítása, hanem a kapcsolatuk működésmódjának bemutatása.

Máig fontos politikai és morális kérdés, amely a történészeket és főként a németeket egyaránt foglalkoztatja, hogy

- Ki felelős a II. világháborúban elkövetett szörnyűségekért?

Ez a kismonográfia egyrészt arra keresi a választ, hogy a német történészek és a német közvélemény miként reagált erre az alapvető morális kérdésre, másrészt viszont azt vizsgálja, hogy az emberiség ellenes bűnökre vonatkozó morális kérdés és a hogyan továbbra vonatkozó politikai kérdés miként fonódik össze a történeti megismerés módszertani kérdésével.

A kötet konklúziója szerint ugyanis a történeti megismerés módszerének megválasztása már eleve meghatározza azt, hogy a történetírók kit tartanak felelősnek a II. világháborúban elkövetett népirtásokért. Ugyanakkor a fordított összefüggésről sem kívánnak hallgatni, hiszen más megközelítésben éppen a morális kérdésre adott válasz határozza meg azt, hogy milyen módszerek segítségével kívánja megismerni a történész a múltat.

Az értékelés a német történettudomány három alapvető korszakát követve három részből áll:

• Az első arra világít rá, hogy a Ranke által kitűzött tudományos cél és a politikai cél konstruktívan hatott a történetírásra, a tudomány és a politika egymásra hatása már a XIX. század végén fellelhető.
• A második rész arra mutat rá, hogy a rankei tudományosság kritériumai a XX. század hatvanas éveinek végén hogyan változtak meg politikai nyomásra. A hatvannyolcas mozgalmak célja ugyanis a nemzeti mítoszokat romboló társadalomkritika volt, nem pedig egy pozitív kollektív identitás kialakítása.
• A harmadik rész a német történetírásban végbement harmadik nagy változást elemzi. A nyolcvanas évek közepétől belső okokból, majd amerikai behatásra a politika és a történettudomány kölcsönös egymásra hatása felborult, a tudományos történetírásra nehezedő politikai nyomás bizonyos értelemben ugyanis „agyonnyomta” a történettudományt.

A múltfeldolgozás és a történelemtudomány Németországban az alábbi TARTALOM szerint követhető nyomon:

• BEVEZETÉS - A historizmus történelemtudománya: (A történettudomány kialakulásának előzményei; A német historizmus kezdetei és fénykora;)
• A HATVANNYOLCASOK történelemtudománya: (A mozdulatlanság évtizedei; Moralizáló történetírás, történetírás a politika égisze alatt; Politikai fordulat és metodológiai megújulás;)
• A POLITIKAI nyilvánosság történelemtudománya: (Morális kérdések és hétköznapi történetek; A nyilvánosság által uralt történettudomány /Identitáspolitika Németországban, Exkurzus: történészvita Izraelben, identitáspolitika az Egyesült Államokban, történetírás az egyesült Németországban/; Összefoglaló történelmi munkák történelemképe;)
• KITEKINTÉS.

Az „Emlékezetpolitika” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a történetírás XX. századi német változatának fordulópontjait kívánják elemezni, és főként azokra a történetírói témákra fókuszálnak, amelyek Németországban egyrészt markánsan meghatározták az adott korszak történettudományát, másrészt pedig a kollektív német emlékezet formálásában is komoly szerepet játszottak.