Elprédált elit — Arisztokratának nem jár bocsánat?

A főnemesekkel való találkozásaim során leginkább az izgatott, ami túlmutat az egyes családok, családtagok életén, sorsán, vagyis:

- mekkorát bukott az ország, a magyarság azon, hogy brutálisan kiiktatták az arisztokráciát a társadalomból?

Ebből aztán egy további kérdés következik:

- Milyen feladat várhat manapság a történelmi famíliák túlélő tagjaira a hon- és nemzetépítésben?

Kilenc kérdést intéztem hét itthon élő főnemeshez 2010 áprilisában, májusában. Ezek a történelmi családok jelenére, múltjára és jövőjére vonatkoznak. A válaszok megmutatják az arisztokraták lelkiállapotát is.
(Részlet a szociográfiából)

Herceg Esterházy Antal (Budapest, Fertőd): – A rendszerváltozás meghatározó politikusai és gazdasági nyertesei nem akarták, hogy a hagyományra, kultúrára támaszkodó régi elit újjáéledjen; attól tartottak, ez a réteg gátolja majd az ő érvényesülésüket.

Gróf Nyáry János (Budapest): – Évente két-három vörös bárót, a rendszerváltozás óta milliárdossá vált embert utasít el az egyesületünk. Ők velünk szeretnék igazoltatni, hogy nemesek, merthogy jól mutatna egy címer a kacsalábon forgó palotájukban vagy egy bárói cím a névjegyükön.

Gróf Jankovich-Bésán András (Budapest): – Hogyha hetven évvel ezelőtt igazságtalan volt, hogy királyok, hercegek, grófok ötezer hektárnál nagyobb területeket birtokoltak, úgy vajon ma igazságos-e, hogy másvalakik ugyanakkora vagy még kiterjedtebb földeken gazdálkodnak?

Gróf Benyovszky Móricné (Budapest): – Amilyen boldogok voltunk a rendszerváltozás időszakában, úgy lettünk egyre boldogtalanabbak.

Báró Atzél Ferenc (Leányfalu): – Időnként eljátszom a gondolattal, hogy ha a kilencvenes évek elejére kialakult „vörös arisztokrácia” belvilágában, illetve az azóta létrejött gazdasági és politikai parvenü réteg életében, ugyanúgy, bolsevik módszerekkel végbevitt, brutális változás történne, akkor vajon hogyan viselkedne ez az „új elit”?

Báró Schell József (Budapest): – Az újgazdagok nem akarnak új Széchenyit.

Gróf Zichy László (Nágocs): – Sajnos, mind a mai napig tapasztalható a történelem hamisítása, bár ennek stílusa, megjelenési formája megváltozott.

Gróf Batthyány Bálint (Budapest): – Élnek a régi előítéletek: eszerint az arisztokrata tökkelütött, raccsol, kizsákmányolta a dolgozókat.

Báró Gudenus János (Budapest): – A fiatalok többségének már nem jelent semmit a származás. Különös azonban, hogy mind a hazai, mind az emigrációban élő arisztokrata ifjak keresik egymás társaságát.

Gróf Degenfeld-Schonburg Sándor (München): – Német vőmmel megszerettettem Magyarországot, unokáim beszélnek magyarul.

Gróf Csáky István (Szabadkígyós): – Ha földed, házad, múltad van egy országban, mit keresel máshol?

Gróf Károlyi László (Fót): – A famíliának az volt a hallgatólagos véleménye gróf Károlyi Mihályról, hogy ő a magyar történelem egyik legkárosabb szereplője.

Herceg Festetics György (Bécs): – El kell fogadnunk, létezik olyan helyzet, amelyben az ember sem több, sem kevesebb, mint leszármazott.

Az „Elprédált Elit” című eme kiadványt Adonyi Sztancs János újságírónak, írónak a mai magyar arisztokráciáról írt szociográfiája iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik az arisztokrata családok leszármazottaival párhuzamosan készített interjúk során képet szeretnének kapni arról, hogy a 20. század második felében átélt üldöztetés után miként élnek ma, mit tartanak az arisztokráciát ért legnagyobb sérelemnek, melyek a legfőbb érdemei, sikerei a főnemességnek, milyen bűnök, mulasztások terhelik ezt a társadalmi réteget, illetve hogyan járulhatna hozzá az arisztokrácia az ország építéséhez.

Ajánlott még:

Arisztokraták ma.
Arisztokraták ma II. - 21 főnemes a XXI. századból.