Csodák és tragédiák életemben

Ez immár PAPP LAJOS 5. könyve, amely talán azzal a szóval jellemezhető leginkább, hogy vallomás.

- Mit mondhat el nekünk a neves szívsebész, a közéleti ember, aminek eddig még nem adott hangot?

Talán ez a lelke leges-legmélyéről fakadó vallomás méltón koronázza meg a közírói tevékenységét.

Szívgyógyászként, intenzív orvosként Papp Lajos naponta szembesült extrém élethelyzetekkel, de a halállal már születésekor farkasszemet nézett, és ez az élmény felnőtt koráig kísértette lidérces álom formájában. Erről és a halálból való visszatértekkel kapcsolatos tapasztalatairól ír újabb, önéletrajzi jellegű vallomásos jegyzeteiben.

Egyrészt a saját eszmélkedéséről: a gyermekkorát meghatározó paraszti világ kemény törvényeiről, az egykézés átkától sújtott Ormánság földért vívott harcáról, a szocialista káderpolitika sunyiságairól, az egyetemi évekről olvashatunk, másrészt azokról az esetekről, élettörténetekről, amelyek egy másik világról, a fizikai valóságon túli létezésről adnak hírt.

Papp Lajos irodalmi igénnyel, akárha egy kórházi filmsorozat egy-egy epizódját közvetítené, idézi fel orvosi élményeit. Az egyik történetben pl. arról olvashatunk, hogyan küzdött egy kómás betegéért, majd az asszony milyen különös dolgokról számolt be, hogyan követte mélykómában percre pontosan a körülötte zajló eseményeket. Másik páciense látta magát a műtőasztalon, miközben barátságos kezek simogatták, de ő saját elhatározásából visszatért a testébe.

Ez a könyv egyfelől a hit erejéről tett tanúság, másrészt orvosetikai példázatok tárháza, hiszen több olyan történetről ír, amelyben a beteg életét az orvos akarata, elszántsága, kitartó, humánus gondoskodása mentette meg.

A „CSODÁK ÉS TRAGÉDIÁK ÉLETEMBEN” című ezen kiadványt a szerző szavaival ajánljuk: „Ajánlom a könyvet az életbe belefáradt embereknek, hitetleneknek és hívőknek”.

Azoknak is akik a politikai jellegű írásoktól idegenkednek.

Papp Lajos előző ajánlott kötetei:
Ne hagyj minket kísértésben, de szabadíts meg a gonosztól.
Quo vadis Domine?
Jöjjön el a te országod.
Verbum cordis.
Ima Magyarországért.
A Magyarokhoz.