Coelum Terrae - A mágus isteni káosza

„Az a szentély, amely idelent van, annak a képére épült, amely odafönt van”. Két világ van, a látható és a láthatatlan, és ugyancsak két univerzális Természet van, a látható és a láthatatlan, melyből mindkét világ az eredetét veszi.

A passzív univerzális természet a képmása az aktívnak, és mindkét világ vagy szentély hasonlósága megtalálható princípiumaiknak hasonlóságában. Sok követője volt Platónnak – még a múlt században is akadtak tanítványai – akik igen merészen vitatkoztak a felsőbb és alsóbb dolgok hasonlóságáról…

Ez végtelenül sok gondolatot rejt magában, és úgy is valósítja meg azokat, ahogyan megfogantak benne. Ez azt jelenti, hogy külső formába önti azt, ami az elméjében megfogant. Másodsorban azt is tudni kell, hogy létezik egy univerzális befogadó - és, hogy a passzív Természetet az Univerzális Ágens hozta létre. Ez az univerzális befogadó nem más, mint Isten közvetlen, mindent magába foglaló karaktere. Az Egység és a Hármasság. Röviden azt az állagot értjük alatta, melyet általában Prima Materia-nak neveznek.

„Tulajdonképpen nincs is szükség rá, amíg nem tudja, mire is vonatkozik a létezése. Látni kell, dolgozni vele és kísérletezni, saját szemünkkel megismerni ezt a központi, láthatatlan esszenciát és tulajdonságait”.

„A Természetnek egyik arculatát szemünkkel láthatjuk, kezünkkel tapinthatjuk és észlelhetjük, hogy szinte minden pillanatban változik. Meg kell bocsátani, mondja Apuleius, ezt a különös kifejezési módot, mely elhomályosítja a dolgok lényegét. Ha ez a Természet nem lehetne mindig ugyanaz, az értelem által nem is lenne felfogható. Ma nem olyan, mint tegnap volt és nem is olyan, mint ahogy a valóságban mutatkozik.

A Természet másik arculata nem változik – mozdulatlan, állandó és mindig létező”...

A szerző a legjobb tudása szerint próbálta megírni a Mágia eredetét...

Ellenlábasa munkájával csak egy ponton helyezkedett szembe. „Mégpedig ott, ahol szembeállítja az embert Istennel és a pogány romantikát a Szentírással...” „Először arról akarok beszélni, ami ennek a művészetnek a tárgyát képezi, és amely szülőanyja minden dolognak. Másodszor arról a csodálatos és természetfeletti orvosságról, amely ebből az egyből készül. Végül, bár kissé rendszertelenül, fel akarom fedni azokat az okokat, amelyek megmutatják, hogy mindez hogyan hat az emberekre”...