Bornemisza Péter - Az ember és az író ANTIKVÁR — DEDIKÁLT PÉLDÁNY

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!

Szerzője Nemeskürty István (Budapest, 1925. május 14. – Budapest, 2015. október 8.) Széchenyi-díjas és Kossuth-nagydíjas író, irodalom- és filmtörténész, egyetemi tanár, nyugállományú dandártábornok.

Bornemisza Péter (Pest, 1535. február 22. – Rárbok, 1584 tavasza) evangélikus lelkész és szuperintendens, író; Balassi Bálint nevelője. Élete csaknem olyan kalandosnak nevezhető, mint amilyen szövevényes és sok részletében megoldatlan az életműve. A mindössze negyvenkilenc évet élt harcos, prédikátor küzdelmes pályája a XVI. századi magyar írástudók helyzetére általában jellemző.

Megfordult főúri udvarokban, a Balassi-család prédikátoraként Balassi Bálintot nevelte, de járt külföldön is: Itáliában, Németországban. Mint Julius Salm gróf mátyusföldi uradalmainak egyik papja, Galgócon és Semptén megszervezte a protestáns papságot az akkor éledő katolikus ellenreformációval szemben, nyomdát alapított és „Ördögi kísértetek” című könyvében éles bírálatával magára haragította az uralkodó osztályt; üldözték, bebörtönözték, Bécsből mesébe illő kalandos módon menekült, majd elrejtőzött Detrekő várában, pártfogójánál és itt, a várban és annak közvetlen környékén élt haláláig (1584).

Bornemisza élete, diákkori csínyjétől kezdve, mikor Kassán angyal képében ráijesztett a pápás kapitányra, egészen az „Ördögi kísértetek” miatti meghurcolásáig szinte megszakítás nélküli sorozata a feudális osztályok hibáit felismerő és azok ellen az isteni igazság nevében lázadó polgár hol ösztönös, hol tudatos tevékenységének.

Műveiből is feltárul előttünk a XVI. század érdekes, ellentmondásos világa. Terjedelmes kötetekbe gyűjtött prédikációi a kor művelődésének történetét kutatók számára is sok érdekes adatot rejtenek. A diákkorában írott Elektra az első magyar tragédiánk. Vallásos énekei egykorú énekköltészetünk szép darabjai, „Ördögi kísértetek” című könyve pedig formáját és tartalmát tekintve egyaránt irodalmunkban egyedülálló alkotás.

A szerző Bornemisza Péter életét és műveit vizsgálja, ehhez az élethez méltóan érdekes monográfiájában, mint a könyv alcíme is mondja: az embert és az írót. Az élete második felében püspökként, szuperintendensként működött Bornemisza egyházszervező tevékenységét csupán érinti. Kimutatja, hogy Bornemisza igen jelentős stílusművész volt, aki tudatosan sok újjal gazdagította szépprózai nyelvünket. Megfigyelte az életet, önmagát; lelki életének, gondjainak minden apró rezdüléséről tájékoztatni kívánta olvasóját, olyasféle, bár természetesen nem oly kiválóan megvalósított szándékkal, mint Ágoston vagy Petrarca. A kor lelkiismereti és világnézeti válságát nagy művészettel tükrözi.

Nemeskürty monográfiája Bornemisza valamennyi művének részletes és alapos elemzésén keresztül ennek az egész kornak páratlanul hűséges és plasztikus képét adja. Így könyve nemcsak a szakember, hanem a történeti érdeklődésű nagyközönség számára is izgalmasan érdekes olvasmány.

A könyvhöz függelékként terjedelmes adattárat csatolt a szerző: ebben megtalálhatjuk Bornemiszának valamennyi, korára és kortársaira, az egykorú irodalomra vonatkozó minden, eddig javarészt kiadatlan és nehezen hozzáférhető adatát, szószerinti, eredeti helyesírású közlésben.

Számos, legújabban készült fényképfelvétel mutatja be Bornemisza életének főbb állomásait, Galgócot, Semptét, Detrekő várát...