Az erdélyi Mezőség népi építészete ANTIKVÁR

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!

A Népi kultúra sorozat című kötetek után egy újabb taggal bővült, amely nem a tárgyra figyel, hanem egy területet vizsgál.

Az erdélyi Mezőség azért is fontos terület, mert lehetőséget nyújt az interetnikus hatások, valamint a kulturális kölcsönhatások tanulmányozására.

A könyv konkrét példákat mutat a terület népi műemlékeiből. A sorozatot ez a másfajta megközelítés teszi teljesebbé.

A Mezőség (románul Câmpia Transilvaniei) tájegység az Erdélyi-medencében, a mai Románia területén, a valamikori Magyar Királyság Kolozs, Maros, Szolnok-Doboka és Beszterce megyéiben.

Lankás domboldalak és széles hegyhátak jellemzőek rá, sok szakadékos, meredek lejtővel. Valamikor teljesen erdőkkel borított terület volt, de az erdők jelentős részét kiirtották és szántóként, vagy legelőként használják. Innen a gyakori Mező előtag a tájegység településeinek nevében.

Wass Albert és Sütő András regényeinek és elbeszéléseiknek jelentős része a Mezőségen játszódik.

A mintegy 300 magyar, román és szász települést magába foglaló Mezőség régies, de gazdag és fejlett tánc- és zenekultúrája több tényező együtthatásának köszönhető. Ez a közép-erdélyi tájegység őrzött meg a legtöbbet az erdélyi reneszánsz és barokk örökségéből, s ezt fejlesztve alakította ki a sajátos erdélyi tánc- és zenestílust.

A mezőségi viselet viszonylag egységes, és csak a jellegzetes széki viselet tér el ettől. A román és a magyar viselet csak kismértékben különbözött egymástól.

A Mezőségen sok középkori (református, evangélikus, unitárius) magyar és szász templom található...

„AZ ERDÉLYI MEZŐSÉG NÉPI ÉPÍTÉSZETE” című ezen kiadványt a mezőségi interetnikus hatások, a kulturális kölcsönhatások és a terület népi műemlékei iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.