Ali Baba és a negyven rabló — Tizenkilenc történet az Ezeregyéjszaka meséiből

Az Ezeregyéjszaka meséi a világirodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb műve. A már évszázadok óta élőszóban terjedő mesék zömét Keleten nyolcszáz évvel ezelőtt foglalták először írásba, a bennük ábrázolt világ, erkölcs, társadalom erre az arab középkorra vall. A történetek szellemén, hátterén érződik a Kelet, az iszlám gondolkodásvilága.

Az Ezeregyéjszaka meséinek kerettörténete: A kegyetlen király este mesét kér okos és szép feleségétől, Seherezádétól, aki tudja, hogy napkeltekor kivégzik. Éppen ezért a hajnal hasadtával a mesét a történet egy izgalmas részénél abbahagyja. A király kíváncsi a történet folytatására, ezért elhalasztja a kivégzést. És ez így megy ezeregy éjszakán keresztül, míg végül a bosszúálló király el is felejti kegyetlen szándékát, és a feleség végleg megmenekül.

A népmesék jellemző elemei, mint a kalandos, túlnyomórészt csodás történet, a mindig szerencsés vég az Ezeregyéjszaka meséiben is sokszor előfordulnak.

Az arab mesék szereplőinek sorsát dzsinnek, démonok alakítják. A mesék mindennapi világának háttere azonban valóságos világ, amely a régi Kelet hű képe. A történeteknek majdnem mindig a város a helyszíne. A városok szűk sikátorai, bazárjai, piacai, palotái és minaretjei finoman és valósághűen jelennek meg az olvasó előtt. Gyakori helyszín Bagdad, a középkori Kelet valóságos városa.
Seherezádé meséiből kibontakozik a régi történelem, nem az, amelyet történelemkönyvek örökítettek meg uralkodókkal, csatákkal, hanem a mindennapok érdekes történései, amelyeket a nép fiai éltek napról napra.

Aki meg akarja ismerni a mesék által megformált régmúlt Kelet csodás világát, lopózzék be a király palotájába, húzódjék meg óvatosan a homályban, és hallgassa meg, mit mesél életét féltve Seherezádé Ali Babáról és a negyven rablóról, Aladdin csodalámpájáról és Szindbádról, a tengerészről.