A vörös rémuralom napjai

Szász Károly pontosan 100 évvel ezelőtt jelentette meg visszaemlékezéseit, amelyek az 1918 és 1919-es összeomlás időszakának történéseit ismertetik.

A volt képviselőt, az Országgyűlés egykori elnökét a csőcselék „forradalmi törvényszéke” húsvét éjszakáján letartóztatta. Először a Markó utcába, később a Gyűjtőfogházba került, onnan egy hónapnyi szenvedés után szabadult ki, majd újra túszként tartották fogva.

Együtt raboskodott az akkori politikai, vallási és kulturális elittel, akiket már akkor el akartak pusztítani – ahogy Nyisztor Zoltán jezsuita szerzetes fogalmazott –, a bolsevizmus sátánjai. Szász naplójában szemünk előtt elevenedik meg a halálra ítélt magyar főváros, „a robogó teherautókkal, eszelős tekintetű vöröskatonákkal, vércsepofáju politikai megbízottakkal”, akik letartóztatásokkal, kínzásokkal, gyilkosságokkal ünnepelték hatalomra jutásukat.

Szász Károlyt megpróbáltatásainak bemutatásában az a szándék vezette, hogy azok „elrettentő például, intésül és okulásul” szolgáljanak, „különösen az utánunk következő nemzedékek elé”. Gondolatai semmit nem vesztettek aktualitásukból, sőt időszerűbbek mint valaha.

Napjainkban egy új kommunizmus, a Nagy Újraindítás, a The Great Reset ideológiáját akarják megvalósítani valakik. Ugyanazok, akik egykoron a bolsevizmust. Az eszme sem változott: azt ígérik, 2030-ra senkinek nem lesz semmilyen tulajdona és boldog lesz.

A történelem megint készen áll arra, hogy megismételje magát...

Szemerjai Szász Károly szerző (1865–1950) magyar politikus, irodalomtörténész, író, a Magyar Tudományos Akadémia, Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság tagja, országgyűlési képviselő, a képviselőház elnöke. 1910-ben Tisza István párthíveként képviselővé választották, majd 1917–1918 között a képviselőház elnöke, 1918-ban ő hirdette ki a köztársaságot. Mint politikus és publicista, író és kritikus a konzervatív jobboldal elismert képviselője volt.

Ajánljuk mellé:

A Tanácsköztársaság véres almanachja