A világ sokkal több - Szerb Antal füveskönyve

Szerb Antal az egyik legolvasottabb írónk és legszellemesebb irodalomtörténészünk. Sikere titkára éppúgy rávilágít ez az „életművét összesűrítő kötet”, mint arra, hogy miként gondolkodott az életről és a könyvekről (ami persze nála nagyjából ugyanaz).

„A világ sokkal több, mint amennyit véges érzékeinkkel felfogunk, véges szavainkkal kifejezhetünk”.

„Tulajdonképpen a nőkkel való foglalkozást szokták életnek nevezni.”

„A nőket differenciálszámítással és kettős könyvvitellel is meg lehet hódítani, ha az ember kellő intenzitással mondja el. A szövegre úgysem figyelnek.”

„A női szépség elmúlik, az életkedv is elmúlik, de él a vers, a tiszta forma, és dacol a tovatűnő idővel.”

„Egy nép egységes maradhat akkor is, ha szétszórják tagjait országhatárok. Egységes és nép maradhat a közös szellemi örökségben, a kultúrában.”

„A történelem mindig utólag alakul ki.”

„A Világ Sokkal Több” - Szerb Antal füveskönyve című eme kiadványt az író szemlélete, bölcs gondolatai iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.) magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője... (keresztapja Prohászka Ottokár volt). A budapesti piarista gimnáziumban Sík Sándor tanította magyarra, és támogatta irodalmi ambícióit. Itt írta élete első verseit, novelláit. Egy évet Grazban töltött, ahol klasszika-filológiát tanult. Ezután, 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, 1924. július 24-én doktorrá avatták. 1928-tól a Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskola tanára volt, majd 1929-30-ban ösztöndíjjal Londonban tartózkodott egy évig.

Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek.
Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel.

1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. Halálának körülményeiről ellentmondásos adatok vannak. A balfi táborban nagyon legyengült, „nyilas suhancok” félig agyonverték, ezt követően 1945. január 27-én meghalt.

Ajánljuk még:

A pendragon legenda
Utas és holdvilág