A vidám tudomány — La Gaya Scienza

Friedrich W. Nietzsche (Röcken, Németország, 1844. október 15. – Weimar, Németország, 1900. augusztus 25.) német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, (aforisztikus stílusban alkotó) költő, zeneszerző. Mindig vitatott gondolkodónak számított. Filozófiája, művészetfelfogása rendkívül nagy hatású, sok szerzőt, művészt megihletett.

Életfilozófiájával az individualizmus képviselője, az egzisztencializmus egyik előfutára Kierkegaard és Schopenhauer mellett. Kritizálta a korabeli értékrendet, különösen a kereszténységet, a szocializmust, a darwinizmust. Különc zseniként került be a történelembe. Szenvedélyes elkötelezettség, radikális újítási akarat, nyelvi mágia jellemzi a munkásságát...

A fordítás az 1980-as kiadás (Berlin/New York) alapján készült.

Zárótétel és nyitány: e könyv alkotja a nietzschei életmű tengelyét, egyaránt nyitott múlt és jövő felé: lezárja és összegzi a Voltaire jegyében álló kritikai, felvilágosító szakaszt és megnyitja a filozófus utolsó nagy alkotó korszakát, amelyet az „Értékek átértékelése” címszó fémjelez.

Könyvünkben villanak föl először a nietzschei filozófia jellegzetes fogalmai, az örök visszatérés, a hatalom akarása. Mindezeken túl azonban a könyv központi gondolata: Isten halott. Nietzschének e tétele az újkori ateizmus történetének legradikálisabb megfogalmazása és egyben az „Értékek átértékelésének” előfeltétele: ha Isten, mint az igazság, egység és a lét alapja nem létezik többé, akkor a vallásos korszakot megalapozó és kísérő ontológia, logika, grammatika és teológia metafizikai ácsolata megrendül.

„A nietzschei felvilágosító szabad szellem olyan játszi könnyedséggel, a fölény és a függetlenség lebírhatatlanul csapongó vidámságával kap bele kritikailag számtalan ponton a régi, elidegenedett tudatformákba, ahogy a sziporkázó napfény táncol lidércesen, állandóan változó ritmusú alakzatokban a vakítóan csillámló tenger habjain...”

„A Vidám Tudomány” című eme kiadványt Nietzsche filozófiai munkásságát kedvelő, vagy azt mélyebb kontextusban is megismerni akaró olvasóinknak ajánljuk, Óvári Csaba alábbi gondolataival:

„A vidám tudomány Nietzsche »szabadszellemű« időszakának záróműve, amelyben már érződik az Így szólott Zarathustra új hangétele; emellett filozófusunk élete legnehezebb időszakán és a depresszión diadalmaskodó önfeláldozó dokumentuma is, amelyben mintegy egyesül a bölcsesség és a nevetés: - ekképpen Nietzsche egyik legmélyebben átélt, legkiforrottabb és legszebb irodalmi alkotása ez a mű, amely nemcsak a filozófia iránt érdeklődőknek, hanem a szépirodalom szerelmeseinek is minden bizonnyal kedvenc olvasmánya lehet.”