A pillangók királya

Móra Ferenc talán a legnagyobb mesemondó az íróink közül.

Szívesen mesél a gyerekeknek, s meséiben jól érti a nyelvüket, legyen szó a saját gyermekkorát idéző történetekről, vagy a már ismert magyar népmesék feldolgozásáról, „mórásításáról”.

Ha a jó kedve úgy hozza, bőbeszédű, mégsem unalmas, a humora kedves kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt.

Talán emiatt is megunhatatlanok, amit jól bizonyít ez a kötet is, amely Móra Ferenc már-már klasszikusnak nevezhető meséi közül a legszebbeket kötötte csokorba...

Jó Szórakozást!

Részlet:

Mikor én iskolás gyerek voltam, de sok szép lepkét fogtam!
Egyszer valami erdőkerülő vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki egy gyönyörű pillangóval.
– Nem sokat ér ez, öcsém, míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt is.
Majd kőbálvánnyá meredtem, úgy elszomorodtam.

– Milyen az a pillangókirály? Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva.

– Hja, öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak. Én magam is csak egyszer láttam életemben, pedig én az erdőben öregedtem meg. Kék selyemszárnya van a pillangónak, piros bársonycsipkével. Nagy pörge bajusza, karbunkulus korona a fején. Arról ösmerszik meg leghamarabb, mert az úgy ragyog, mint a szivárvány.
Ettől a perctől fogva nem volt nekem nyugodalmam se éjjel, se nappal. Éjjel mindig a pillangókirályról álmodtam, nappal mindig azt kerestem. Összebolyongtuk a húgocskámmal az egész környéket. Megbújtunk minden bokrot, megkutattunk minden faodút. Hasztalan, hiába. Nem is láttam a pillangók királyát...