A tudomány szolgálatában két nemzedéken át — A Szádeczky-Kardossok

Sorszámozott kiadás!

Az öt ugyanazon vezetéknevet viselő egyetemi tanár, s a hatodik, a könyvtárigazgató emlékezete - már pusztán ez a tény is felkeltheti az érdeklődést.

Kolozsvárott gyakran csak, mint a két Szádeczky-t emlegették a két testvért, a történettudós Lajost és öccsét, Gyulát, a tudós geológust, kik szinte egyszerre, egymást követve voltak az egyetem rektorai is.

Sajnos a trianoni békediktátum örökre elválasztotta őket, Lajosnak aligha lett volna más választása, mennie kellett szeretett, választott hazájából, ahogy maga írta vendégkönyvébe, a száműzetés-be, Gyula pedig maradt: a geológus nem szakadhatott el Erdély földjétől, még ha ezért meg is fosztották professzori állásától, s csak mint főgeológus működhetett tovább.

Lajos pedig megszervezte az egyetemek költöztetését az elvett területekről az új határokon belülre. Többek között nagyrészt neki köszönhető, hogy Szegednek egyeteme lett, vagyis azt, hogy a kolozsvári egyetem ide költözött. Nemzetgyűlési képviselőként is, Hódmezővásárhely követeként, az egyetemek ügyének volt főelőadója.

Később Gyula két tehetséges fia, Tibor és Elemér is Budapesten, illetve Magyarországon kereste a boldogulását, végül mind a kettő egyetemi tanár lett, ahogy akkoriban mondták, nyilvános rendes tanár: statisztikus közgazdász, illetve geokémikus.

Lajos és Gyula öccse, Béla könyvtáros volt, aki református lelkész édesapját - Szádeczky Sámuelt - követve a teológiát is elvégezte. Ő is Szegedre költözött, a könyvtár megbízott igazgatójává választották. Az ő egyik fia a ma is sokak által ismert, szeretett klasszikafilológus professzor, Szádeczky-Kardoss Samu volt.

„A Tudomány Szolgálatában Két Nemzedéken Át” című eme tanulmánykötet, amelynek szerzői az egyes tudományágak legjobbjai közül kerültek ki, a családtörténet mellett a tudománytörténethez, a tehetségkutatáshoz, és a genetikával, valamint a rejtett hálózatokkal összefüggésben - a gyenge kapcsolatok vizsgálatához is jó adalékul szolgálhat...