A trónon harmadik

Az Úr 1038. esztendejében Aba Sámuel, a halott István király veje már csak békés öregkort kíván magának a birtokain, de a trónra lépett Orseolo Péternek más tervei vannak vele kapcsolatban. A gyenge kezű uralkodó az udvarba rendeli, és trónja támaszának szándékával nádorispánná nevezi ki.

Sámuel úr berzenkedik a talján király szolgálatától, ám ellenérzését magába zárva színleg hűséggel szolgálja Pétert, a háttérben viszont minden lehetőséget megragad hatalma gyengítésére.

Amikor az országban felhalmozódott elégedetlenség lázadásba csap át, Aba Sámuel áll a felkelés élére, és a király elűzését követően ő lép harmadikként István király trónjára. A hőn áhított békés öregkor helyett így újra és újra fegyvert kell fognia III. Henrik német-római császár támadásaival szemben, miközben az országot megosztó keresztény-pogány ellentéteken is próbál úrrá lenni.

A tragikus sorsú magyar uralkodó személyisége, tettei majd egy évezrede ellentmondásos megítélésűek. Az egyház sosem tudta megbocsátani neki a pogánysággal szemben tanúsított vallási türelmét, így a kolostorok iskoláiból kikerült történetírók versengve festették minél feketébbre az alakját. A nép azonban olyan szeretettel emlékezett vissza rá, mint később Mátyás királyra.

A fiatalon elhunyt szerző, Karczag György három történelmi regénye a magyar irodalom igazi klasszikusai közé tartozik.

„A Trónon a Harmadik” című, az Árpád-triász eme második kötete komorabb történet, mint az „Idegen páncélban” volt, ám ízes nyelvezete már az első mondatokkal magával ragadja olvasóját, fordulatos történetvezetése pedig egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmét...