A természet kalendáriuma — Titkosnapló

- Vajon titkosnaplójával amolyan láthatatlan embernek képzelhette magát Gárdonyi, és minden tettével ennek kívánt megfelelni?

Gárdonyi Géza 1922. október 30-án 59 éves korában hunyt el. Hagyatékában megtalálták azokat a furcsa jelekkel teli füzeteket, noteszlapokat, lapokat, amelyekről a szemfüles újságírók által már tudomást szereztek az olvasói.

Saját titkosírását az 1900-as évek elején fejlesztette ki: ebben a formában vezette a naplóit és különböző noteszeit. A családban tréfásan „tibetűknek” nevezték az írást. Az egri emlékmúzeumban félévszázadig csodálhatták a látogatók a „Tibetan grammar” feliratú könyvecskét, de Gárdonyi szövegének megfejtése váratott magára. Tartalmát, hasznát, valamint latin betűs címfelirata (a T i b e t a n g r a m m a r) értelmére senki nem jött rá, ezért titkosnaplónak vélték és keresztelték el.

A jelei távolról hasonlítottak a régi magyar rovásíráshoz, de felidézték az asszír, az ind, a héber és az egyiptomi jeleket is. Maga a család úgy tudta, a kulcsot az író magával vitte a sírba. Egyes elemzők már odáig mentek, hogy a megfejtési kísérletek zavaros eredményeiből az idős Gárdonyi szellemi leépülésére, okkultizmusára következtettek.

Végül az egri múzeum felhívására huszonketten fogtak a titkosnapló megfejtéséhez. Közülük két egyetemi hallgatónak, Gilicze Gábornak és egy katonatisztnek, Gyürk Ottónak sikerült 1969-ben — egymástól függetlenül — megoldania a rejtélyt...

Ez a könyv bevezet Gárdonyi titkaiba, megtanít a kódolt írásra.

„Egy tavaszi napon a kőfal mellett jöttem andalogva. A fakadó természet, a napsütés, a korai virágzás, a csend, az egyedülvalóság elbájolt. Gyönyörűséget éreztem a szívemben; mondhatnám: hangtalan zenét; megálltam félig lehunyt szemmel, és arra gondoltam, hogy a természetnek azt a szépségét, amely most hat reám, azt a gyönyörűséget, amit most érzek, ki kellene fejeznem, valami módon meg kellene írnom, hogy ne múljon el”, - írta Gárdonyi Géza a „Gyermekkori Emlékeim”-ben.

A titkosírásáról évtizedekig senki sem tudott, több oka lehetett a kialakításának: a rejtőzködés, a még kialakulatlan, csak felvillanó gondolatok eltitkolása, a nyelvek iránt érzett kíváncsiság és szeretet, a játékosság...

Gárdonyi nagyon szerette a titkokat, számára az élet is, a művészet is, az írás is titok volt mindaddig, amíg meg nem értette a lényegét. Az ő számára maga a megfejtés, az út is fontos része volt az írásnak, az alkotásnak. Erről a keresésről és megtalálásról is szól az „Ida regénye” című, életművének szintézisét megfogalmazó kötete.

A titkosírásnak is lehet ilyen értelmezése: azokat a gondolatokat jegyezte le, amelyek még kiforrásra, átgondolásra, érlelésre vártak. Szerette volna titokban tartani azt az utat, amely őt egy-egy magvas gondolathoz, életbölcsességhez, írói esztétikai alapvetéshez vezette.

Gárdonyi számos természettudománnyal foglalkozó könyvet olvasott, kertészeti folyóiratokra fizetett elő. Növényeiről, a kertjében élő madarakról, rovarokról, bogarakról titkosírással könyvet vezetett, melynek „A természet kalendáriuma” címet adta.

Ez a kiadás nemcsak a fragmentált, töredezett szöveget adja vissza, hanem bevezet Gárdonyi titkos világába is, miközben a titok megfejtését is átnyújtja.

A kötet TARTALMA:

• ELŐSZÓ (Király Júlia);
• A természet kalendáriuma;
• Melléklet;
• Gárdonyi titkosírása (Gilicze Gábor);
• A „Titkosírás” kézikönyve (Gilicze Gábor);
• A Titkosnapló (Részletek);
• A Vázlatfüzet illusztrációi;

„A Természet Kalendáriuma” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a kötet segítségével szeretnének betekinteni Gárdonyi titkos világába, megismerve a titok megfejtését is.