Az üveghegyeken innen

Kárpát-medencei ősiségünk 18 színben bemutatva rajzban és versben. Ebből áll össze ez a 40 oldalas, színes könyvecske, amely minden korosztálynak készült.

„Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl…”

Megannyi mesénk kezdőmondata ez. Első hallásra földrajzi távolságokat sejtet ez a mondat, azonban az üveghegyekről elmondhatjuk, hogy azok bizony időbeli távolságokat is jelenthetnek, azt hangsúlyozva, hogy az esemény milyen nagyon-nagyon messzi időkben történt.

A jégkorszakok idején Európa északi részét teljesen befedő, helyenként akár kilométeres vastagságú (égig érő!) jégtakaró megnevezéséről lehet szó. A jég áttetszőségét ismerve természetes, hogy a mesélő ezeket üveghegyeknek láttatta.

Ismeretes, hogy a mesék eredetileg a felnőtteknek szóló jelképes (ezért meseszerű) történetek voltak. A bennük szereplőkkel a régmúlt történéseit és az ezekből levonható erkölcsi tanulságokat, tanításokat hagyományozták szájról-szájra.

Ebben a könyvecskében azokból az életképekből szerepel néhány, amelyek ott történtek, ahol a meséinket továbbadták, mégpedig az üveghegyeken innen, a Kárpát-medencében és az innen kisugárzó, vele szerves egységben lévő területeken.

Ma már tudjuk, hogy a jégkorszakok ideje alatt a Kárpát-medence folyamatosan emberlakta terület volt. Az utóbbi 12 millió évből látható e könyvecskében egy szűk bemutató, de – hogy a jeges példánál maradjunk – ez mindössze csak a jéghegy csúcsa!

Köszönöm Bedőcs Zsolt aprólékos, gyönyörű rajzait, Szőke István Atilla nagyszerű verssorait és Mészáros Arnold szín- és formaösszeállítását.

Köszönettel, Szondi Miklós

„Az üveghegyeken innen” a „Történelmünkhöz bővebben magyarul” című könyv első fejezetének a rajzos, verses kivonata.

„Az Üveghegyeken Innen” című eme kiadványt Papp Lajos szívsebész professzor úr alábbi gondolataival ajánljuk:

„Egyszer volt, hol nem volt... három magyar ember összehajolt a negyedik ötletét megvalósítani. A szikra Juhász Pál fejéből pattant ki. A három kiváló magyar, Szondi Miklós a mesélő, Szőke István Atilla a verselő, Bedőcs Zsolt a képrovó, rajz és festőművész elhatározták, hogy az Öregapáink nyomába lépnek. Mesélnek a régmúltról. A sejtjeinkben átörökölt ősi tudás birtokában, teremtői segédlettel alkottak egy mesélő könyvet.

Nem mesét írtak, hanem a magyarság, a Kárpát-medencében élő emberek 12 millió évre visszanyúló emberemlékét próbálták felidézni. Vers és kép, hangulat és színek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy gyermekeink, akik nem ülhetnek pásztortűznél, akik nem kísérhetik Öregapjukat a mezőre, nem hallhatják a régmúltba visszanyúló regéket és meséket, kedvet kapjanak álmodni. Álmodni a múltról. A jelenben pedig büszkék legyenek arra, hogy magyarnak születtek a Kárpát-medencébe.”

Ajánlott még:

Történelmünkhöz bővebben magyarul.
Róni tanulok.