A Rongyos Gárda Küzdelmei - Az erő útján — 1919-1939

A kecskeméti tanyavilágban verbuválódott rongyosok - kiegészülve a Sopron megyei egyetemistákkal és hazafiakkal, valamint Prónay Pál és tiszti különítménye harcosaival - mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy az I. világháborúban szintén vesztes Ausztria megkaphassa a történelmi Magyarország nyugati szegletét.

Voltak olyan magyar diplomaták, akiket a kormány képviselőjeként az Antant mellé osztottak be, de ezek a jobbára nem ősi nemesi családból származó, hanem a bárói rangot megvásárló, általában egy bizonyos kisebbséghez tartozó urak leginkább csak hátráltatták, illetve megakadályozták, hogy a magyar kormány minél jobb pozíciót harcolhasson ki a területátadási kérdésekkel kapcsolatosan.

Ádám T. István, az ERŐ ÚTJÁN - A RONGYOS GÁRDA KÜZDELMEI című ezen könyvében még nem árulja el azt a bajkeverőt, aki a leghatározottabban lépett fel a Rongyos Gárda Sopronból indított akciói ellen.

Ez az úriember bizonyos báró Villani Frigyes először készségesen szolgálta az Antantot, majd amikor a Rongyos Gárda harcainak eredményeképpen Sopron környékének lakói és az akkorra már kijelölt osztrák-magyar határ öt kilométeres körzetében lakók a visszacsatolás mellett döntöttek, elfogadta a környék lakóinak ujjongó tiszteletét, sőt a területátadási jegyzőkönyvet is ő szignálta. Jelentése megtalálható a szombathelyi levéltárban.

Ismert, hogy a trianoni területcsonkítás végrehajtásaként 1921. augusztus elsején Sopronban és Nyugat-Magyarország városainak közterein megjelentek a plakátok, amelyek Burgenland és Nagy-Magyarország lakosságához szóltak. Ettől a pillanattól vált ismertté az addig soha nem hallott fogalom, a Burgenland, vagyis a Várvidék elnevezés, hogy Nyugat-Magyarország területének egy része Ausztriának adandó át.

Augusztus 29-ére tervezték a területcsonkítás végrehajtását, de az előtte lévő napon a rongyosgárdisták - kiegészülve a környék magyar hitű lakosságával - szembeszállt az osztrák csendőrökkel és fegyveres erővel akadályozta meg a trianoni ítélet végrehajtását.

Kevésbé ismert tényt, hogy a Népszövetség az Ausztriában hatalmon lévő baloldaliakat mindenképpen előnyben részesítette a magyar kormánnyal szemben. A szokásos határ-megállapítás, vagyis a vonalzós módszer segítségével is két zónára osztva kívánta a magyar Őrvidéket osztrák kézre játszani.

• Az „A” zónába tartozott Lajta-Fertőmeggyes, Ágfalva, Doborján, Borisfalva, Felsőpulya, Németszentgrót, Gáborfalva, Vasjobbágyi, Gyepüfüzes, Rábakeresztúr és az ettől nyugatra eső területek,
• a „B” zónába pedig Sopron, a csatáról elhíresült Ágfalva, Bánfalva, Fertőrákos, Harka, Boz, Balf, Nagycenk, Kópháza és közigazgatási területei tartoztak. Ezt a tervet hiúsította meg a Rongyos Gárda, a felkelő parancsnokságok alá rendeződött hazafiak.

Fegyveres harcuk első eredményeként az osztrákok a két kormány megegyezése alapján csak novemberben tudták birtokba venni a számukra kijelölt területeket, és a hűség városa Sopron ekkor sem került osztrák kézre.

Sopronban a népszavazás során a helyiek 72 százaléka nyíltan megvallotta a magyarságát, így a tűztornyos település magyar maradhatott, és 1922 januárjában pedig azokban a már osztrák kézre juttatott falvakban is népszavazás kezdődött a hovatartozásról, amelyet a rongyosok hónapokon keresztül megtartottak magyarnak.

A népszavazás őket igazolta, hiszen Trianon máig élő revíziója szerint 1922 szeptemberében a Népszövetség a magyarságukat valló községek visszacsatolásáról döntött.

„A Rongyos Gárda Küzdelmei - Az Erő Útján” című ezen kiadványt a történelmi Magyarország nyugati részéért harcoló Rongyos Gárda küzdelmeire tisztelettel, elhunytjaira kegyelettel emlékező, Trianon máig élő revíziója érdekében tevőlegesen is fellépő, ennek első lépéseit megtevő hazafiak tevékenységét nem felejtő olvasóink figyelmébe ajánljuk.

Ajánljuk még:

A Rongyos Gárda harcai 1919-1939.